Sport

2013.01.04. 18:58

A gyászos jövőkép elől menekült külföldre

Itthon is keresett munkát, de végül Ausztriában talált. A szekszárdi futballista, Bozsér György először csak két-három évre tervezett, az anyagiak azonban felülírták az elképzelést.

Balázs László

2003 őszén a tolnai megyeszékhelyen olyannyira sanyarúvá vált a labdarúgás jövője, hogy Bozsér György meg sem állt Ausztriáig. Az első két évében kétlaki életet élt, s csak a futballal foglalkozott, 2005 óta azonban életvitelszerűen a szomszédoknál él, s keresi meg a mindennapi betevőre valót.

– Nagy Sándor barátom évek óta Ausztriában él és dolgozik, ő segített Mosonyi Áronnak és nekem – beajánlott minket próbajátékra egy hatod osztályban szereplő csapathoz. A bajnoki idényben péntekenként utaztunk ki, a vasárnapi mérkőzések után jöttünk haza – idézte fel a kezdeteket Bozsér György. – Közben azért elkezdtem munkát keresni: itthon nem találtam négy napos elfoglaltságot, kinn végül egy szurkoló szólt, hogy lenne munka. 
A focista berkekben csak Galának becézett népszerű játékosnak nem volt egyszerű az átállás, saját elmondása szerint nem volt hozzászokva a nehéz fizikai munkához.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Bozsér György: „Pozitívum számomra, hogy a társadalom egészében fellelhető a keresztény értékrendre való nevelés: a hit és erkölcs jelen van a mindennapokban.” (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

– A Hütthaler húsipari cégnél 2005 áprilisában kezdtem el dolgozni segédmunkásként. Párhuzamosan jártam a PTE-IGYFK szociális munkás szakára. Havonta négy nap volt a konzultáció; osztrák főnököm korrekt volt, nem gördített akadályt a továbbtanulásom elé. A diplomaosztómra is meghívtam. A Schwanenstadt-ban található üzemben én voltam az első magyar, azóta körülbelül mintegy harminc honfitársunk keresi a boldogulását a felső-ausztriai cégnél – jegyezte meg Bozsér.

Féléves munkanélküli státuszt követően először egy vasgyárban, majd jelenlegi helyén, egy hőerőműben három műszakos munkarendben helyezkedett el. Diplomával a kezében is próbálkozott, kevés sikerrel. Önkéntesként egy mozgássérülteket segítő ausztriai egyesületben vállalt társadalmi munkát.
– A segélyezés hasonló a magyarországi gyakorlathoz, azzal a különbséggel, hogy sűrűn küldtek cégekhez. Úgy vettem észre, kedvelik a magyarokat. Ha valaki becsületesen teszi a dolgát, az érezhető a „sógorok” hozzáállásán. A beilleszkedés sokkal könnyebb, ha valaki megbízható – folytatta a 42 éves focista. – Havonta szerveznek ún. magyar találkozókat, jómagam nem járok a rendezvényekre, a munkám teljesen leköt. Két-három régebbi barátommal találkozom inkább. Utolsó ausztriai csapatom, a Gampern volt. Négy évet húztam le náluk, ott nagyon jól éreztem magam – baráti közösséget alkottunk. A mai napig visszajárok hozzájuk edzeni. Tetszik Ausztriában, hogy alap viselkedési szabály: adjuk meg a másik félnek a bizalmat egy mosollyal. Pozitívum számomra, hogy a társadalom egészében fellelhető a keresztény értékrendre való nevelés: a hit és erkölcs jelen van a mindennapokban. A polgári iskolákban is misével kezdik a tanévet. 

Bozsér György jelenleg egy Linz melletti kis városban, Attnang-Puchheimben lakik. A futballra egyre kevesebb ideje jutott, tavaly nyáron ezért úgy döntött, hogy végleg visszaigazol Magyarországra. Ősszel pályára lépett Nagybaracskán a Tolle UFC Szekszárd NB III-as listavezető csapatában, majd másnap a megyei III. osztályban a Nak ellen ismét szerelést osztottak neki. Ezt megelőzően 2007-ben a megyei I. osztályban aranyérmet nyerő szekszárdi csapatban láthatták a nézők utoljára játszani a középpályást. (Akkor kilenc meccsen lépett pályára Kniesz Mátyás edző bajnok együttesében.)

– A sérülések, eltiltások miatt kevesen voltak a felnőtt keretben, így kaptam 25 perc játéklehetőséget. Az edző gólt, vagy gólpasszt várt tőlem, ez nem sikerült, úgyhogy nem voltam elégedett. A tempóval nem volt gondom, de mivel sérülés miatt az utolsó 15 percre tízen maradtunk, inkább a védekezésre figyeltünk. A szurkolók talán kicsit meglepődtek, hogy beálltam, de örömmel fogadtak, nagyon jól esett, amikor a nevemet kiabálták – elevenítette fel novemberi debütálását a labdarúgó.

Sokan az itthon jól hangzó fizetés reményében vállalnak munkát külföldön. A szekszárdi fiatalembert is főleg az anyagiak motiválták. – A foci és a pénz miatt mentem ki, két-három évre terveztem. Jó lehetőség az ausztriai munkavállalás, átlagon felüli keresettel – lehet jövőt építeni. Tapasztaljuk, hogy sok fiatal megindul. Bízom benne, hogy visszajönnek, hiszen az identitást nem szabad feladni. Viszonylag jól keresek, de tervezem a hazaköltözést. Nemrégiben vettem egy lakást Szekszárdon. Ha találnék egy olyan munkahelyet, amely megélhetést biztosítana, s a magánéleti dolgaim is úgy alakulnának, akkor hazajönnék – magyarázta Bozsér.

Névjegy

Bozsér György 1970. január 31-én született Szekszárdon. A támadó középpályás a magyar élvonalban két együttesben, a fővárosi piros-kék csapatban, a Vasasban és az első másodosztályúként vidéki kupagyőztessé lett alakulatban, a Siófoki Bányászban játszott. A két gárdában hatvan összecsapáson három gólt szerzett.

Magyarországi csapatai: Budapesti Vasas (1988/89, NB I.), Szekszárdi Dózsa SE (1989/92, NB II.), Szekszárdi Polgári SE (1992/93, NB II.), Atomerőmű SE (1993/95, NB II.), Szekszárdi UFC (1995/96, NB III.), Siófoki Bányász (1996/99, NB I.), Bátaszék (1999, megyei I. osztály), Bük (2000, NB II.), Bonyhád (2000, NB III.), Paksi SE (2001, NB III.), Szekszárdi UFC (2001/2003, NB II-III.).

TISZTELT OLVASÓINK! A CIKKHEZ A HOZZÁSZÓLÁSI LEHETŐSÉGET MEGSZÜNTETTÜK. MEGÉRTÉSÜKET KÖSZÖNJÜK!

Magyarországi csapatai: Budapesti Vasas (1988/89, NB I.), Szekszárdi Dózsa SE (1989/92, NB II.), Szekszárdi Polgári SE (1992/93, NB II.), Atomerőmű SE (1993/95, NB II.), Szekszárdi UFC (1995/96, NB III.), Siófoki Bányász (1996/99, NB I.), Bátaszék (1999, megyei I. osztály), Bük (2000, NB II.), Bonyhád (2000, NB III.), Paksi SE (2001, NB III.), Szekszárdi UFC (2001/2003, NB II-III.). Bozsér György: „Pozitívum számomra, hogy a társadalom egészében fellelhető a keresztény értékrendre való nevelés: a hit és erkölcs jelen van a mindennapokban.” (Fotó: Mártonfai Dénes) -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!