Az idei évben kiderül, hogy mire lehet képes az Atomerőmű SE

– Hogy teltek az ünnepek?
– Csendesen. A szűk családdal ünnepeltünk, hazajöttek a gyerekek is, nagyon jó volt együtt lenni – felelte Schmidt Béla vezetőedző. – Hosszú volt a szezon, jól esett egy kicsit kiereszteni a gőzt.

– Azt elárulja, hogy mire koccintott Szilveszterkor?
– Arra, hogy egészségesek legyünk 2016-ban is! Ez a legfontosabb, e nélkül mit sem ér a többi. Ezt kívántam magunknak, a családnak, a csapatnak, a játékosoknak, a klub dolgozóinak, a szurkolóinknak. Ha ez megvan, akkor jöhet a többi!

– Nem panaszkodhat az őszre! Erre számított, amikor elvállalta a vezetőedzői posztot?
– Nem is tudom, lehet, hogy ez kicsit több is, mint amit reméltem, de nem tudom felmérni, nincs összevetési alapom. Azt sejtettem, hogy ezzel a kerettel ott leszünk az élmezőnybe, ugyanakkor látni kell azt is, hogy akár negyedikek is lehetnénk. Akadtak meccsek, amelyeknek a végkifejlete nüánszokon múlott, de úgy gondolom, nem dőlne össze a világ akkor sem, ha most történetesen a harmadik, vagy a negyedik helyről várnánk a folytatást. Kicsit fáj, hogy az utolsó bajnoki találkozónkat elveszítettük Zalaegerszegen, és a kecskeméti vereségből is lehetett volna győzelem, de ezen már nincs értelme rágódni.

– A szenzációs sikereket viszont érdemes felidézni. A Szolnok, a Körmend és az Alba legyőzésével magasra rakták a lécet.
– Valamennyi sikerre büszkék lehetünk! A Szolnok ellen nagyon mélyről jöttünk vissza (az Olaj 21–0-val kezdte a meccset – A szerk.), de a Körmend, vagy az Alba ellen is tudásunk legjavát nyújtottuk. Ezeket a meccseket bátran kirakhatjuk az ablakba.

– Ezek után a MAFC ellen szombat este nem elég egy sima győzelem!
– Pedig nem lesz könnyű dolgunk, és ezt most nem az udvariasság mondatja velem. Már december 28-án elkezdtük a munkát, hogy mielőbb visszazökkenjünk a korábbi kerékvágásba. A MAFC sok nagycsapat dolgát megnehezítette, győztek például Zalaegerszegen, vagy Körmenden, ami óriási dolog. Nem azt mondom, hogy aggódom, de nagyon koncentráltan kell kosárlabdáznunk. Erre nyomatékosan fel is hívtam a srácok figyelmét. Természetesen győzni akarunk, és ki szeretnénk szolgálni a közönségünket, de nekik is el kell fogadniuk, hogy ez nem mindig sikerül úgy, ahogy például az Olaj ellen. Természetesen a látványra törekszünk, örülnék, ha mindig folyamatosan, szépen támadnánk, dinamikus lenne a védekezésünk, és az első perctől kezdve dominálnánk, de ez nem így megy. Ha kibillentenek bennünket a ritmusból, és nincs aki lendületet adjon a csapatnak, akkor nem könnyű. A legfontosabb, hogy kivívjuk a győzelmet.

– Lehet tartani a lendületet?
– Azt hiszem az a szellemiség, ami a sikerhez kell, megvan a csapatban. Az edzésmunkára, a játékosok hozzáállására nem lehet panasz. Nehéz széria előtt állunk, nagyon sokat megyünk vidékre, az első találkozáskor erről is beszéltünk. Értékmérők lesznek ezek a hónapok, kiderül, hogy mire vagyunk képesek. A rangadókat el lehet veszíteni, de a kötelezőket hozni kellene. Nem lesz egyszerű nyerni Kaposváron, Szegeden, vagy Jászberényben sem, de a céljaink eléréséhez szükségünk van ezekre a meccsekre, ezekre a pontokra. Természetesen játéktudás tekintetében jól állunk, de ez nem mindig egyenesen arányos a sikerrel, azért keményen meg kell dolgozni.

– Lesz új játékos? Csak azért kérdem, mert például Szabó Zsoltot még nem pótolták!
– Dolgozunk rajta. Van négy öt név a pakliban, vannak köztük ismert nevek is, de egyelőre csak tapogatózunk, még semmi konkrétumról nem tudok beszámolni. Nagyon kellene egy jó négyes játékos, mert ez a poszt kicsit lyukas. Jó lenne, ha ez a probléma mielőbb megoldódna. A keret összetételével, a játékosok teljesítményével hellyel közzel elégedett vagyok. Ha nem lesz komolyabb formahanyatlás, akkor nem nagyon fogunk változtatni, ugyanakkor mi is nyitott szemmel járunk, hiszen két hónapunk van még rá, hogy a lehető legerősebb csapattal vágjunk majd neki a bajnokság legfontosabb szakaszának.

– A végén csak meg kell kérdeznem, hogy milyen a vezetőedzői poszt? Ez az első szezon, amikor nem beugró, amikor nem tüzet olt, ez Schmidt Béla csapata! Ön felel érte, ön örül a sikereknek, ön búslakodik a kudarcok miatt!
– Tíz éve ülök már az ASE kispadján, tudtam, hogy mire számíthatok, ha eljön az időm. Minden vonatkozásban azt kaptam, amit reméltem.