Hétezer torokból csendült fel a Nélküled a DAC-stadionban

                            Így szólt a Nélküled című dal több mint 7000 torokból! 
                                                          (Makovics Kornél videója)

Dél körül még szinte semmit sem lehetett érzékelni Dunaszerdahelyen abból, hogy délután az év meccsét játssza a város futballcsapata. Babakocsit tologató anyukákat, kézen fogva sétálgató párokat lehetett csak látni, csendes volt minden. Idilli, amilyen egy átlagos hétköznap szokott lenni a huszonkétezres kisvárosban. Csak egy-egy sárga-kék sálat viselő fiatal kiáltotta bele váratlanul az éterbe, hogy „Hajrá, DAC!”

Nekik, a helyi focidrukkereknek különös nap volt ez a szombati. Hetek, hónapok óta erre a meccsre készültek, az ősi rivális elleni találkozóra, akiket több mint öt évvel ezelőtt vertek meg kedvenceik az akkor még ütött-kopott dunaszerdahelyi arénában.

„Minden bajnokin ott vagyunk a stadionban, de a Slovan ellen nemcsak a város, az anyaország is megmozdul” – mondta egy DAC-szurkoló két órával a találkozó előtt a Turul Bárban, a helyi drukkerek törzshelyén. Egyesek már nem voltak szomjasak, némelyeknek a két lábon állás is nehezükre esett, de a hangulat fantasztikus volt – magyar bajnokin talán tíz évvel ezelőtt, a beléptetőkapuk, a vénaszkenner bevezetése előtt lehetett hasonlót tapasztalni.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Nagy volt a boldogság, hosszú idő után sikerült legyőznie a DAC-nak az ősi riválisnak számító Slovan együttesét. A TALÁLKOZÓN KÉSZÜLT TOVÁBBI FOTÓKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
[/caption]

Az Üllői úti Fradi-stadionba éveken keresztül alig lehetett jegyet venni, miközben az új Groupama Aréna kong az ürességtől. Az FTC ultrái is inkább Dunaszerdahelyen szurkoltak, miközben Geráék a DVTK-val meccseltek...

„Mi Erdélyből gyüttünk négyen, ezt a meccset látni köll, vétek vóna kihagyni. Aki mágyárnák érzi mágát áz itt ván” – mondta székelyes tájszólással egy negyvenes férfi, miközben fenyőpálinkával kínálta végig asztaltársaságát.

A félig felújított DAC-stadion előtt (az aréna befejezésekor már 13 ezren foglalhatnak helyet a lelátókon) már két órával a meccset megelőzően több ezer magyar drukker gyülekezett, köztük tucatnyi Tolna megyei szurkoló, akik kisbuszokkal, autókkal keltek útra, hogy élőben láthassák a nagy meccset, s ami a legfontosabb: a nagyon régen várt győzelembe hajszolhassák a dunaszerdahelyieket.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Vida Kristophert (balról) Saláta Kornél próbálja meg szerelni
[/caption]

A kedvelt közösségi oldalra már másfél hónapja kikerült a „Mindenki Dunaszerdahelyre!” című poszt, amely jól láthatóan elérte célját.

A stadion túloldalán eközben megérkeztek a Slovan ultrái. Fekete pólókban, arcukat maszkkal takarva masíroztak végig a főutcán, néhányan félre is ugrottak a „sötét sereg” útjából, mások tisztes távolságból figyelték őket.

„Nem jó velük ujjat húzni, mert ezek mindenre képesek” – mondta egy helyi kolléga a VIP-helyiségben, miközben odakint az utcán hanggránátok és füstbombák robbantak. A vendégdrukkerek ekkor még nem is gondolták, hogy számukra tizenhat perc után véget is ér majd a várva várt rangadó...

Az aréna már jó húsz perccel a kezdés előtt megtelt, a kivonuló csapatoknak több mint hétezer szurkoló énekelte a „Nélküled” című számot, majd a magyar és a székely himnuszt. Felállt az ember hátán a szőr, aki még nem hallgatta a helyszínen a dalt, az igazából nem is tudja átérezni, mennyi érzelem is van ebben a néhány sorban.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] Sáltenger borította be a lelátót a fantasztikus győzelem után
[/caption]

„...Mint a leszakított haldokló virág. Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág. Mint porba hullott mag, mi többé nem ered. Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is, nélküled...”

Magyar szurkolóként furcsa volt látni a Slovan világoskék szerelésében a pályára bevonuló Priskin Tamást, aki a norvégok elleni pótselejtezőn szerzett bombagóljával „kilőtte” a fociválogatottat az oly sok szép élményt adó nyári, franciaországi Európa-bajnokságra. Kicsit sajnálta is az ember, annyit kapott a magyaroktól, de hát annak, aki az ősi riválisnál focizik, ezt el kell viselnie. Neki amúgy is kevés öröm jutott, nem úgy a hazaiaknál kezdőként játszó Vida Kristo­phernek és a DAC-kispadon ülő vezetőedzőnek, az erdélyi születésű László Csabának.

[caption id="" align="alignleft" width="650"] A Slovan ultrái nem bírtak magukkal, jöttek is a rohamrendőrök
[/caption]

De sok örömben nem volt részük a Slovan ultráinak sem, akik mindössze 16 percet láttak a derbiből. A székekkel dobálózó, petárdázó drukkereket a rohamrendőrök jó húsz perc alatt kiterelték a stadionból – mehettek vissza Pozsonyba a különvonattal...

Ők már nem láthatták a DAC győztes gólját sem, amelyet Pavol Safranko fejelt a 93. percben. A dunaszerdahelyiek öt év után győzték le saját közönségük előtt a Slovant, ráadásul annak is örülhettek, hogy ők nyerték meg a két csapat történelmi, 50. derbijét.

Jegyzőkönyv

Szlovákia, Fortuna Liga, A 26. forduló. DAC Dunajska Streda–Slovan Bratislava 1-0 (0-0). Dunaszerdahely, DAC Aréna, 7139 néző. Vezette: Hrcka (szlovák). DAC: Slávik – Zsivkovics, Satka, Huk, Davis – Ljubicic – Vida K. (Sarr, 91.), Lupták (Kontár, 81.), Aluku, Pacinda (Brasen, 86.) – Safranko. Vezetőedző: László Csaba. Kispad: Tofiloszki (k), Kocsis G., Mészáros A., Pambou. SLOVAN: Mucha – Szekulics, Saláta, Rundics, Kubik – Kóna (De Kamps, 65.), Szavicsevics – Orsula (De Sa, 80.), Soumah, Priskin – Vittek (Schet, 65.). Vezetőedző: Ivan Vukomanovics. Kispad: Greif (k), Damnjanovics, Ligeon, Rigo. Gólszerző: Safranko a 93. percben.

„Leírhatatlan érzés volt átélni a győztes gól pillanatait” – mondta lapunknak Jaksa Gábor. Az őcsényiek egykori bajnokcsapatának erőssége évek óta kijár Dunaszerdahelyre. „Teljesen más ez az érzés, mint otthon, itt szurkolónak érezheti magát az ember. Ez volt a negyedik DAC–Slovan-bajnoki, amit a helyszínen láttam, de ez volt az eddigi legemlékezetesebb” – mondta.

A szerdahelyi szurkolók a lefújás után nem mozdultak a helyükről, együtt ünnepeltek a játékosokkal és azzal a Mervó Bencével, aki sérülés miatt nem játszhatott a DAC-ban, és aki a B-középből követte végig az összecsapást.

Egy órával a meccs után majdnem ezer szurkoló ünnepelt a Turul Bárban, folyt a sör, a bor, a pálinka, egekig ért a jókedv, leírhatatlan volt a boldogság. Egy kisváros kis csapatának nagy napja volt április nyolcadika.
Olyan nap, amelyet – amíg él – nem felejt el, aki ott volt.

(Indexkép: Piros, fehér és zöld színű füstfelhőbe burkolózott a hazai lelátó. Fotók: Makovics Kornél)