Új kihívás

Illik csínján bánni a „történelmi” jelzővel, de aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a magyar jégkorong-válogatott a legszínvonalasabb világbajnokságra készül az úgynevezett I/A osztályban, amióta ez a felosztás honos a nemzetközi hokiéletben. A házigazda Kazahsztán, továbbá Fehéroroszország, Szlovénia, a Koreai Köztársaság és Litvánia az öt ellenfelünk, s ezen öt meccs közül a papírforma alapján csupán egynek, a litvánok elleninek vagyunk az esélyesei, miközben kimondva-kimondatlanul mindig a feljutás a célunk.

A magyar hoki az 1998 és 2008 közötti évtizedben páratlan bravúrt hajtott végre:

két osztályt is feljebb ugorva megjárta az A csoportosnak mondott világbajnokságot is. A következő „tízéves terv” az volt, hogy a válogatott szilárdítsa meg a helyét az elitben, a legjobb tizenhat között, de legalábbis – Szlovéniát és Olaszországot követve – váljon állandó ingázóvá az első és a második vonal között. Ennek teljesítésével egyelőre adós a magyar csapat. Kétszer, 2011-ben és tavaly hatalmas esélyt szalasztott el, hazai pályán, hazai közönség előtt az utolsó meccsen, annak is a hajrájában bukott el, így 2009 óta csupán egyszer, 2016-ban szerepelhetett az elitben.

Ne féljünk kimondani, tíz éve ennél azért jobb folytatásban bíztunk. Különösen annak ismeretében, hogy a „hőskort” jellemző szűkösséget felváltotta az anyagi bőség, a magyar jégkorong soha nem látott feltételek mellett működhet; elegendő arra gondolnunk, hogy immár nemcsak a Fehérvár edződik külhonban, az osztrák bajnokságban, hanem további két klub, a MAC és a DVTK is Szlovákiában.

Lesarkítva, az idei világ­bajnokság arról hivatott dönteni, hogy válogatott szinten a magyar hoki profitál-e ebből a lehetőségből. Kétségtelen, lépni kellett, mert a vetélytársak is erősödnek. A modern korban Nagy-Britannia idén először tagja az elitnek, de a harmadik osztályra, a divízió I/B-re sem árt egy pillantást vetni: Észtország, Hollandia és Románia mellett Lengyelország, Ukrajna és Japán verseng az egyetlen feljutó helyért; három olyan együttes, amelyeket bátorság lenne egyértelműen a mieink alá pozicionálni. Sűrűsödik tehát a második vonal, miközben az elitben csupán Fehéroroszország mutatja látványosan a gyengélkedés jeleit.

S két hete új vetélytárs, új kihívás is akadt: a magyar női válogatott. A hölgyek feljutása után a férfiaknak sem lehet más a céljuk, még ha a józan ész azt diktálja is, hogy a helyben járás, tehát a biztos bennmaradás sem szégyen.