Békétlenség

Nem éppen zajos magyar sportsikerekről szólt a cselgáncsozók múlt heti tokiói

világbajnoksága. Egyetlen számottevő eredményünk Tóth Krisztián ötödik helye lett, de legalább Ungvári Miklós afféle életműdíjként Fair Play-díjat kapott. A Nemzetközi Judo Szövetség kongresszusán pedig véglegesítették, hogy a szervezet Lausanne-ból a magyar fővárosba költözik – Marius L. Vizer egyébként már évek óta nálunk működteti az elnöki irodát. S most éppen a sportág tokiói „balhéja” miatt nagyon nem irigyeljük…

„A béke vagy te, sport!” – hirdette anno Pierre de Coubertin, az újkori olimpiák atyja, ám a dzsúdósoknál bizony békétlenség van, hirtelen nem is tudunk még egy sportágat megnevezni, amelyikbe manapság így begyű­rűzött a politika. Felütésként annyit, hogy 2017 októberében az abu-dzabi Grand Slam-tornán a rendezők politikai okokból nem játszották el az izraeli himnuszt a férfi 66 kg-ban győztes Tal Flicker tiszteletére, és az ország zászlóját sem vonták fel az eredményhirdetéskor. Az IJF keményen az asztalra csapott, az arabokat kivágta a versenynaptárból, mire fel lett nagy bűnbánás, hogy többet nem fordul elő ilyen megkülönböztetés. Abu-Dzabi visszakerült a körforgásba, és tavaly a 81 kg-ban legjobbnak bizonyuló Sagi Muki­nak szólt is a himnusz.

Az Izrael legnagyobb ellenségének számító Iránban azonban nem enyhülnek meg, és a minapi tokiói történet éppen Mukihoz kapcsolódik, aki súlycsoportja egyik legjobbja, és most meg is nyerte a világbajnokságot. Hat áldozata közül a második éppen a mi Ungvári Attilánk volt. A döntőben a belga Matthias Casse ellen nyert, de a sors(olás) úgy hozta, hogy a döntőben a címvédő Szaed Mollával is összekerülhetett volna. Ez a találkozó azonban nem jöhetett létre. Az iráni sportminiszter már az orosz Haszan Halmurzajev elleni nyolcaddöntője előtt megüzente, hogy Mollának vissza kell lépnie a versenytől.

Arról szó sem lehet, hogy az izraeli dzsúdóssal megmérkőzzön, mert különben a családjának otthon bántódása eshet.

Molla ilyen lelkiálla­potban legyőzte az olimpiai bajnokot, majd egy kanadai versenyzőt is, de tovább nem feszítette a húrt. Közölték vele, hogy a nemzetbiztonsági szolgálat már a szülei házában tartózkodik. Így aztán Molla az elődöntőt és a bronzmérkőzést is „elveszítette”. Ötödik lett, mert még a dobogóra sem volt szabad felállnia Mukival együtt.

Bár az iráni cselgáncs­szövetség májusban deklarálta, hogy véget vet az izraeli sportolókkal szembeni bojkottnak, a politika mindezt a múlt héten felülírta, és – nincs rá jobb szó – ez szörnyű.