Elvették a játékukat

Állítólag túl vagyunk a tetőzésen. Bár magát a „tetőt” nem lehet látni. Magyarországon évente átlagosan 130 ezren hunynak el, tehát havonta több mint tízezren. A járvány immár több mint hét hete során a tegnap reggeli adatok szerint 373-an vesztették életüket a koronavírus-járvány miatt. Nem akarok relativizálni, felelőtlen kijelentéseket tenni, mert nem ismerjük pontosan a vírus természetét, s még ha a számok alapján nincs is okunk a félelemre, nem tudhatjuk, mi vár ránk.

Vannak azonban dolgok, amelyeket talán tényként kijelenthetünk. A vírus az egészséges, fiatal szervezetre lényegében veszélytelen, szabadban nehezebben terjed, s a friss levegőn való mozgás kimondottan ajánlott. Ebből könnyen levezethető, hogy a labdarúgás mint tevékenység a járvány terjedése szempontjából szinte veszélytelen. Legalábbis sokkal kisebb kockázattal jár, mint például felszállni valamelyik zsúfolt tömegközlekedési eszközre, vagy hosszú perceket eltölteni egy szupermarketben.

A Magyar Labdarúgó-szövetség a kockázatokat mérlegelve, dicséretesen, úgy döntött: folytatódhat az élvonalbeli bajnokság, az NB I. Az NB II-t és az NB III-at azonban, csakúgy, mint valamennyi megyei bajnokságot, befejezettnek nyilvánította. Ezt viszont nem értem.

Föl nem foghatom, miért nagyobb kockázat egy NB II-es vagy éppen egy megye II-es pályán játszani, mint egy NB I-esen.

Érvelhetünk azzal, hogy egy lerobbant vidéki létesítményben nehezebb a higiéniai előírásokat betartani – de hát az MLSZ elmúlt években tapasztalt hihetetlen mértékű infrastruktúra-fejlesztési programjának köszönhetően ilyen pályák lényegében nincsenek Magyarországon. De dönthetett volna úgy is az MLSZ, miként a Premier League-ben teszik – ha már nézőket úgysem engednek be –, hogy kijelölt, biztonságos, semleges pályákon rendezik meg az alsóbb osztályú mérkőzéseket.

Nem akarom dramatizálni azt a helyzetet, hogy futballisták százai, ezrei készültek feleslegesen heteken át, hiszen elődjeiket anno a frontra rendelték, akár évekre. Az is nyilvánvaló, hogy az NB I folytatásához fűződik egyedül üzleti érdek. Mégis, nagy a tét. A járvány azon szakaszába léptünk, amikor elsősorban a lelkeket kell gyógyítani. Teljesen mindegy, hogy okkal vagy ok nélkül, a félelem ténylegesen belénk költözött. Ugyan ki mutathatna példát, ha nem az egészséges életmód tisztelt, rajongott, irigyelt képviselői? Igen, a sportolók, mindenekelőtt a futballisták.

Akiknek most elvették a játékát.