Beteges

Az jött ki, hogy Gulácsi Péter biztosan nem a Bajnokok Ligája elődöntőjéről mesél majd az unokáinak. Mindez azért, mert az RB Leipzig magyar kapusa a Paris Saint-Germain elleni mérkőzésen hibázott. Elvétett egy passzt, a labdáját Neymar elcsípte, indította vele Ángel Di Maríát, aki megszerezte a francia bajnok második gólját.

A pikírt vélemény természetesen csak Magyarországon fogalmazódott meg egyes portálokon és a közösségi oldalakon, hol sajnálkozva, hol kárörvendve, mindenesetre például

német felületeken még csak érintőlegesen sem marasztalta el senki sem Gulácsit, sőt, ahol említik, ott úgy jön szóba, hogy ha nem ő véd, úgy lehet, katasztrofálisan nagy vereségbe szaladnak bele a lipcseiek.

Ezen az oldalon olvashatják a PSG magyar másodedzőjével, Lőw Zsolttal készített interjút, amelyben ő ezt így fogalmazza meg: „Ha netán valaki arról beszél, hogy Peti hibázott a gólnál, azt se felejtse el, hogy megoldott már ezer hasonló szituációt, mi több, ha nem ő véd ellenünk, két-három góllal többet is szerezhettünk volna.”

Eszembe jut a 2011-es Bajnokok Ligája-döntő a Wembley-ben, amelyen a Barcelona emlékezetes meccsen győzte le 3–1-re a Manchester Unitedet. A találkozó játékvezetőjét Kassai Viktornak hívták. Gond nélkül lehozta a mérkőzést, a nemzetközi sajtó nem foglalkozott vele – mottó: az a jó bíró, aki észrevétlen tud maradni –, de a magyar igen. Akadt olyan lap, amelyik a címlapján hozta, hogy Kassai lesgólt adott meg, és le is szedte a keresztvizet róla. A nagy leleplezést jegyző kolléga, illetve, dehogy, a szerző arra hivatkozott, hogy ha kikockázzuk az angolok gólját, akkor az egyik szögből az látszik, Rooney cipőjének az orra néhány milliméterrel előrébb van a leshatárnál.

Amióta a BEK átalakult Bajnokok Ligájává – ez 1992-ben történt meg –, magyar futballista még nem jutott el az elődöntőig, a kieséses körbe is alig. Gulácsi Péter a Leipziggel most megtette ezt, ami nagy meglepetés, a lipcseiektől még a saját híveik sem vártak ennyire jó szereplést. És persze ne hagyjuk ki Willi Orbánt sem, aki ugyan Németországban pallérozódott, ám magyar válogatott, és a sérülése után még nem tudta visszaszerezni a helyét a csapatban, de csereként pályára lépett. Talán durván hangzik, de szerintem beteges dolog azt nézni, hogy miként rúghatunk bele egy sikeres honfitársunkba a büszkeség érzése helyett. És egészen biztos vagyok benne, hogy Gulácsi Péter sokat mesél majd az unokáinak erről az elődöntőről.