Kaja Esztergomban

Szilágyi László

Amikor döntünk, a szívünkre vagy az eszünkre hallgatunk. Szerencsés esetben mindkettő ugyanazt súgja, és nem csak ösztönösen, tudatosan is a helyes utat választjuk. Elek Gábor minden bizonnyal az eszére hallgatott, amikor megállapodott Kubatov Gábor klubelnökkel, hogy a szezon végén távozik a Ferencváros női kézilabdacsapatának az éléről. Ha a szíve irányította volna, akkor a saját édesapjáról elnevezett kézilabdacsarnokból megy nyugdíjba, és nem hagyja el tizenöt év után az FTC-t.

Sosem derül ki, hogy Kubatovnak mekkora része volt a döntés előkészítésében, mindenesetre Elekkel botladozott, korábban a Bajnokok Ligája Final Four közelébe sem ért a Ferencváros, és a bajnoki cím is elúszni látszott áprilisban. Utóbb kiderült, hogy a Fradi végső győzelmével zárult Magyar-kupa négyes döntője idején született meg Elek végső elhatározása a búcsújáról, amit talán a legrosszabbkor, a Metz elleni győztes BL play-off párharc napján hozott nyilvánosságra a klubja.

Elek a napokban elismerte, nem érzelmi alapon döntött. Sokkolt a mondataival, a kezdődő, de még kezelhető cukorbetegségével, a felnevelésre váró, négyéves kisfiával, és az élsporttal járó, szavakkal nehezen kifejezhető stresszel. – Itt hónapok mennek úgy el az életemből, hogy nem tudom, mi történt körülöttem. Ez borzasztóan felkajál. És van egy négyéves kisgyerekem, aki valószínűleg elvárja, hogy valaki felnevelje – jegyezte meg a Fraditól távozó edző.

Ma már a menekülési útvonalat is ismerjük, Elek a harmadosztályba ereszkedik alá. Az Esztergomi Vitézek szakmai igazgatójaként nem fogja „felkajálni” a stressz, nyugodtabb élete lesz, több időt tölthet a gyerekével, és mivel leállni nem akar, munkával piheni ki az elmúlt másfél évtized valamennyi megpróbáltatását.

Az ötvenkét éves edző őszintesége tiszteletre méltó, beárazza a magyar harmadosztályt, ahol nincsen stressz, ahol nyugodt, civil életet lehet élni az élsport mellett.

Elek csak azt nem mondta ki, hogy levezet, regenerálódik Esztergomban, de bolond lett volna ezzel előjönni. Nyilvánalóan ő is tudja, alakulhat még úgy a sorsa, hogy szükség lehet az ő szakértelmére a magyar harmadosztálynál egy-két fokkal magasabb szinten. Rajta, az őt felkajáló, talán kezelhető stresszen és az Esztergomi Vitézeken múlik, hogy az eszére vagy a szívére fog-e hallgatni, ha megkínálják egy komolyabb ajánlattal. Az is kérdés, hogy fog-e még valaha a szívére hallgatni. Ha a felkajálásra gondol, nemigen.