Szulejmán szultán szívét keresik

Képes riportban számolt be a National Geographic, a pécsi Szulejmán Kutatócsoport munkájáról és sikereiről. Az írásban szereplő mindkét kutatónak van Tolna megyei kötődése. Az első három kérdésünkre Dr. Pap Norbert, a kutatócsoport vezetője válaszolt, aki dolgozott a PTE Illyés Gyula Karán és jelenleg is a Magyar Földrajzi Társaság Tolna Megyei Osztályának elnöke. A másik három kérdést a kutatócsoport tagjának, a szekszárdi születésű Kitanics Máténak, a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltjének tettük fel.

– Pontosan milyen török kori kutatásokról van szó? – kérdeztük dr. Pap Norbertet, a csoport vezetőjét.

– Mint ismeretes, Szulejmán szultán 1566-ban Szigetvár mellett, a vár ostroma közben hunyt el. Úgy tudjuk, hogy belső szerveit a sátrában temették el, miközben halálát a sereg előtt jó ideig titokban tartották. A sátor helyén a későbbiekben, valószínűleg az 1570-es évek első felében pazar török síremléket, úgynevezett türbét építettek. Ezt a türbét egy kisebb erőd védte, amelyen belül többek között egy derviskolostor, és egy laktanya is helyet kapott. Később ott fontos búcsújáróhely alakult ki, amelyhez muszlim hitű zarándokok ezrei látogattak el. A sírhelyet 1692-ben lerombolták, gyakorlatilag nyoma sem maradt. A későbbiekben többféle legenda is lábra kapott, ma már nem lehet tudni, hogy hol lehetett a helyszíne. Kutatásunknak egyik célja, hogy megtaláljuk a mitikus szultáni sírt.

– Mi az, amit eddig találtak, felfedeztek, mi a vizsgálataik újdonsága, érdekessége?

– Ami miatt a mi kutatásunk különleges a korábbiakhoz képest, az az, hogy csapatban dolgozunk, és többféle módszert, köztük a kemény természettudományok módszereit is alkalmazzuk. A kutatócsoport belső magja csak néhány főből áll, ugyanakkor a patológustól a nyelvészeken át a geofizikusokig számos szakember segíti a munkánkat. 2013 elején, a kutatások kezdetekor úgy véltük, a hagyományos és a modern vizsgálati eljárások ötvözése lehet a leghasznosabb, és az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, igazunk lett. Szigetvár közelében, a vártól északkeletre, a Turbéki-szőlőhegyen sikerült nyomára bukkanunk annak a kisvárosnak (törökül kaszabának), amely a sír körül, vagy a sír közvetlen közelében épült ki. A települést, amely az általunk felkutatott 1680-as, 1690-es évek térképein rendre szerepel, Turbéknak hívták. Minket leginkább az érdekel, hogy miképpen alakult ki a szulejmáni sírral összefüggésben épített város, hogyan működött, kik voltak a lakói, kik látogattak el ide. Mindemellett természetesen a régészek feladata a csapatban az egykori település maradványainak feltárása, hogy ezzel a nagyközönség számára látogathatóvá tegyük a történelmi emlékhelyet.

– Ki finanszírozza a nagyszabású kutatásokat és hogyan tovább, ha sikerül megtalálniuk Szulejmán sírját is?

– A kutatási projektet jelenleg teljes egészében a török TIKA (Török Együttműködési és Fejlesztési Ügynökség) finanszírozza. A megállapodásunk szerint Szulejmán halálának 450. évfordulójára, vagyis 2016-ra kell sikert elérnünk. A hogyan tovább kérdésre ugyanakkor nehéz pontos választ adni. Az biztos, hogy ez már az a dimenzió, ami török-magyar kormányközi egyeztetéseket, megállapodást feltételez, ugyanis nem titok, hosszabb távon világörökségi helyszín kialakításán gondolkodunk.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kitanics Máté (balra) és dr. Pap Norbert (jobbra) a Turbéki-szőlőhegyen beazonosított törökkori rommezőn (Fotó: Stiller Ákos)
[/caption]

– Hogyan sikerült bekerülniük a világ talán legismertebb ismeretterjesztő-tudományos magazinjába? – kérdeztük Kitanics Mátét, a kutatócsoport tagját.

– Annak, hogy felkeltettük a National Geographic figyelmét, összetett okai voltak. Ezek közül csak egy elem volt, hogy a kutatócsoport merőben új eredményeket tudott felmutatni az elveszett türbe kapcsán. A nagyfokú érdeklődés alapját Szulejmán szultán nemzetközi ismertsége jelentette, illetve az a misztikum, amely a legenda szerint Szigetvár mellett, a sírhelynél arany edényben eltemetett szívet körülveszi. A sikernek, ami egyébként nemcsak a mi sikerünk, hanem a magyar földrajztudományé és egyben a Pécsi Tudományegyetemé is, természetesen voltak előzményei. Múlt év szeptemberében Szigetváron konferencia és sajtótájékoztató keretén belül ismertettük részeredményeinket. A nemzetközi sajtó számos képviselője volt ott, a kutatásokkal kapcsolatos hírek az Egyesült Államokban ugyanúgy megjelentek, mint Törökországban, Japánban, Szaud-Arábiában vagy Tajvanon. A leghíresebb lapok, mint a BBC, a Washington Post cikkeztek rólunk, de a Die Welt is kitűnő írást közölt. Érdekes módon a magyar sajtó később ébredt, mint a nemzetközi, és meg kell vallanom, ez csak a második alkalom, hogy Magyarországon hosszabban válaszolhatunk interjúkérdésekre. Visszatérve a National Geographicra, az ausztrál származású Roff Smith történész-újságíró februárban járt nálunk Pécsett. A kutatócsoport tagjaitól minden információt begyűjtött, megnézte a Szigetvár-turbéki helyszíneket, tárgyalt török és francia szakértőkkel is. Összesen csaknem háromnegyed évet szánt a témára. Júniusban elküldték a fotósukat, majd néhány napra rá megjelent a cikk az online felületen. Mivel a National Geographicnál hamarosan várható egy Szulejmán-szám, így ígéretet kaptunk egy újabb, papíralapú megjelenésre is.

– Mi vezette a kutatói pályára, mi a feladata a kutatócsoportban?

– Gyerekkoromban régész szerettem volna lenni, de végül másként alakult. Amikor Szekszárdról Pécsre kerültem az egyetemre, családfakutatással kezdtem foglalkozni. Korábban is tudtam, hogy a családunk horvát származású, de csak ekkor kezdtem el komolyabban érdeklődni a délszláv népek története iránt. Megtanultam horvátul, majd az első diplomám megszerzése után Pécsett a történelem szakot választottam, a Földrajzi Intézetben ezzel párhuzamosan Balkán-szakértő másoddiplomát szereztem. Ezt követően ugyan itt PhD-hallgató lettem, így bölcsész gondolkodásomat a földrajzos szemlélet jelentősen átalakította. Ennek alapján mindig igyekszem térben és időben egyszerre látni, gondolkodni.

A kutatócsoporton belüli feladatommal kapcsolatban először azt szeretném leszögezni, hogy jelentős a különbség a korábbi, Szigetvár-turbéki kutatásokhoz képest. Most ugyanis nem „magányos” kutatók dolgoznak a rejtély megoldásán. Csapatban dolgozunk, ahol mindenkinek megvan a maga erőssége, amennyire lehet, segítjük egymást, inspirációt merítünk egymástól. A feladatom egyébként a csapaton belül a 17-18. századi magyar, német, latin és horvát források, illetve térképek felkutatása, elemzése. Ez alapján igyekeztem meghatározni a szulejmáni türbe, ezzel együtt a sírhelyet körülvevő erőd helyét. Így jelöltem meg a forrásaim alapján a Turbéki-szőlőhegyen a többiekkel együttműködve azt a területet, ahol ezt követően a terepbejáráson a régész kolléga beazonosított egy nagy kiterjedésű oszmánkori rommezőt. A kérdés már csak az, hogy ez a feltehetőleg Turbékkal azonosítható település és a türbe milyen viszonyban áll egymással? A jelenlegi kutatási fázisban azt mondanám, hogy a türbe a rommezőn vagy annak közvetlen közelében helyezkedik el.

– Mennyire volt meghatározó, mennyire fontos az életében Szekszárd?

– Szekszárdon születtem és egészen a gimnáziumi tanulmányaim befejezéséig itt is éltem. Édesapámon, Kitanics Istvánon kívül, aki a földrajzi ismereteimet alapozta meg, többek között olyan kitűnő szekszárdi tanárok szerepe volt döntő abban, hogy végül a kutatói pályát választottam, mint Eszterbauer Teréz, Gesztesi Piroska, Nagy László, Gesztesi Enikő vagy éppen az elhunyt Heilmann József. Amikor csak tehetem, feleségemmel és a fiaimmal ma is visszatérek, meglátogatom szüleimet, de olykor-olykor bátyám, Kitanics Márk borklubjának is vendége vagyok.

Névjegy

Kitanics Máté 1979. augusztus 3-án született. Balkán-kutató, a PTE Természettudományi Kar FDI doktorjelöltje, a Japán-Magyar Balkán Kutatócsoport és a Szulejmán Kutatócsoport tagja. Kutatási területe a Kárpát-Balkán térség etnikai szerkezete és történeti földrajza. Nős, felesége Peitler Éva, fiai Mirkó és Nenád.

Névjegy

Dr. Pap Norbert 1969. június 03-án született. Tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem oktatója, a Szulejmán Kutatócsoport vezetője. Geográfus, történész, a Balkán és a Kelet-Mediterrán térség kutatója. Érdeklődése napjainkban elsősorban az iszlám világra irányul. Nős, három gyermek édesapja.