Dr. Ferencz Orsolya az űrkutatásról tartott előadást

Különféle fizikai, pszichikai és szakmai teszteknek, feladatotoknak tettek, tesznek eleget – mondta a miniszteri biztos. Legutóbbi feladatuk egy izolációs tréning volt, hat napon át a Terrorelhárítási Központ munkatársainak segítségével és a Semmelweis Egyetem szakmai támogatásával vizsgálták különféle stresszhelyzetekben adott válaszaikat. Ez egy különleges kiképzési fázis volt, jelenleg pedig az Egyesült Államokban centrifugál tréningen vesznek részt, illetve a NASA munkatársaival dolgoznak tovább a programom.

Az, hogy magyar ember dolgozzon majd az űrben több mint presztízskérdés, folytatta. Itt a magyar tudományos élet kap lehetőséget, hogy különleges környezetben, egy különleges laboratóriumban, a nemzetközi űrállomás fedélzetén kutatásokat hajthasson végre. Ezeket a programokat magyar szakemberek állítják össze, s ez mindenképpen fontos állomása a magyar tudományos életnek.

Az előadáson ugyan nem mondta, de előtte beszélgettünk a hazai űrkutatásról, amelynek bázisa a Budapesti Műszaki Egyetem, ahol a civilben villamosmérnök Ferencz Orsolya édesapja, Ferencz Csaba professzor irányításával alakították meg több mint hatvan éve az első magyarországi űrkutatási csoportot. Ott készült az az öt zseb-műhold, amely különféle méréseket végez a Földtől több száz kilométerre.

Előadását sajátos korrajzzal kezdte, kifejtve, hogy az űrtevékenység figyelése nem új dolog, már a neolitikum óta figyeli az ember a kozmoszból érkező hatásokat, például az ár-apály jelenséget, s kőbe vésve rovátkákkal feljegyezték a Hold fázisainak változásait. Aztán 1946-ban a Műegyetem két, akkor még tanársegéde, Papp György és Simonyi Károly a világon elsők között radarral megmérte a Hold és Föld távolságát, 1957 októberében felbocsátották a Szputnyik 1-et, rá pár hónapra Explorer–1-et, és szinte napra pontosan 23 éve, 1961. április 12-én ember repült az űrbe, nyolc évre rá pedig űrhajós a Holdra lépett. Napjainkban pedig újra oda készülnek. Indul egy versenyfutás, hogy ki épít ott elsőként holdbázist, s folynak a tervezések, hogy mire használják majd, sőt, már kezdik felparcellázni a Holdat. 

Az űrkutatás alapjaiban megváltoztatta életünket, folytatta Ferencz Orsolya. Nélküle elképzelhetetlen lenne a globális hírközlés, távközlés, nem működhetnének a mobiltelefonok, nem lenne internet, a járművek, mezőgazdasági gépek útját, munkáját segítő GPS. Az űrben működő berendezések teszik lehetővé a meteorológiai megfigyeléseket, tudják követni, s ma már akár hónapokra előre meghatározni az időjárás alakulását. És lehet látni az űrből azt is, hogy emberek, gyújtogatva okoznak erőtüzeket, s az űrbéli szerkezetek a hadiiparban is alapvető szerepet kaptak. 

A jövő pedig további lehetőségeket, s feladatokat rejt. Nyersanyagokat, a Földön kifogyóban lévő ásványokat lehet majd bányászni a Mars és a Jupiter között, a Naprendszer kisbolygóin. Ugyanakkor egyre nagyobb gondot okoz a fejünk felett keringő rengeteg űrszemét, kozmikus hulladék. Kiégett rakétadarabok, már nem működő mesterséges holdak, űrállomások levált darabjai, amelyek másodpercenként 10 kilométeres sebességgel száguldanak. 

Szó volt az űrjogról is, meg arról is, hogy bár megegyezés született az űr békés felhasználásáról, már nem csak a képzeletben létezik a space force, az űr haderő. 

Kérdésekre válaszolva említette, hogy hazánkhoz hasonló országok nálunk intenzívebben foglalkoznak az űrkutatással, Csehország például 15 éve foglalkozik űrtechnológiával, s fejenként 4-5 eurót fordít erre évente, Magyarország csak ennek felét. Pedig valamikor alapítói voltunk ennek a területnek. Kármán Tódor magyar kutató határozta meg, s róla nevezték el a világűr határát Kármán vonalnak. Itt az ideje felébrednünk és észrevenni, mondta, hogy ez a szektor már most megkerülhetetlen, s még inkább az lesz ebben az évszázadban. 

Kedvező, hogy a fiatalok különösen érdeklődnek az űrkutatás iránt. Tizenhét magyar egyetem összefogásának eredménye a UniSpace Program, amelyben a társadalomtudományok valamennyi ágán belül az űrkutatással foglalkoznak. Ebben különösen sok joghallgató vesz részt, s ez arra utal, ezen a téren nagy szükség lesz az ilyen szakismeretre is.