A klasszikus zene professzora figyel a tehetségekre

„A klasszikus zenét nem azért érdemes megismerni, mert műveltebbek leszünk általa, hanem mert a világról elképesztően sokat mond el, olyan mélységeket tár fel az emberi viselkedésről, a viszonyokról, a hitről, Istenről, halálról, életről, amit talán a Biblián kívül semmi más.” 

Dr. Tóth Csaba Attila, a Léleképítő, mint értékrend erősítő program házigazdája idézte ezt a gondolatot a hétfő esti rendezvény bevezetéseként. Méghozzá attól a személyiségtől, akit egyúttal vendégként köszöntött a helyszínen, azaz a Szekszárdi Garay János Gimnázium dísztermében. Ez alkalommal dr. Batta András PhD, egyetemi tanár tartott előadást, Kerek égen járok címmel. Az Erkel Ferenc-díjas, Széchenyi-díjas zenetörténész, a Magyar Zene Háza igazgatója egyebek mellett saját, zenei pályafutásáról is áttekintést adott, beszélt például a már gyermekkorban megmutatkozó és máig tartó, csellózás iránti elkötelezettségéről. A tanítás is része mindennapjainak, emellett életútjának van egy úgynevezett média vonulata is. Hiszen gyakorta hallható népszerű előadásaival a rádióban és látható mértékadó zsűritagként a televíziós, komolyzenei tehetségeket kutató versenyeken is. 

Az ember útja ki van jelölve 

Hangsúlyozta, hogy kiváltképp értékeli a nagy előadóművészeket, már csak azért is, mert hivatásából adódóan tisztában van azzal: mit kell tudni egy hangszer professzionális megszólaltatásához. Ehhez jönnek azután azok a rétegek, melyek révén egy nagy előadó elvarázsolja a közönségét. Dr. Batta András nagy szerencséjének tartja, hogy tanári pályafutásának egyik vonulataként tehetséges zenész növendékekkel foglalkozhat. Könyveket is írt, de mint tréfásan megjegyezte, még többet írt volna, ha ezzel nagyon sok pénzt lehetett volna keresni. Szerzői ténykedésének csúcsát az Opera című kötet jelenti. Később a könyv kiadója csődbe ment, de például ez a kedvezőtlen mozzanat is hozzájárult ahhoz, hogy dr. Batta András a Zeneakadémia rektora legyen. Ezzel összefüggésben Marton Évát idézte. A Kossuth-díjas operaénekes, a Nemzet Művésze azt mondta, hogy az ember útja ki van jelölve. Ahhoz kell szerencse és tehetség, hogy felismerjük, milyen állomáson vagyunk és ott mi a teendőnk.

– Az én pályám így zajlott, én mindig sodródtam, mintha egy kis hajóban ülnék, s egyszer csak megpillantottam egy kikötőt, ahol megálltam, bár nem tudtam, hogy ott mi lesz – adott érzékletes képet önmagáról az előadó. – Utólag nagyon szépen meg tudnám fogalmazni, hogy bátor és merész ember vagyok, de ez nem igaz. Naiv vagyok, ezért nagyon sok dologba belevágtam.

Erre példaként rektorságának legjelentősebb feladatát említette, amikor is a fővárosban fel kellett újítania Közép-Európa legszebb szecessziós épületét, azaz magát a Zeneakadémiát. Tette ezt úgy, hogy nem volt járatos a közbeszerzésben, avagy a jogi tennivalókban. Ám ez alkalommal is találkozott olyan segítővel, akivel együttműködve maradéktalanul megvalósult a célkitűzés. Később, immár a Magyar Zene Háza vezetőjeként hasonló eset történt.

– Fiatal korom óta tehetségek között vagyok – adott magyarázatot a kedvező fordulatokra. – Ez kialakított bennem egy olyan szimatot, hogy megérzem a tehetségeket, a nem zenei területen is. Boldog vagyok, hogy egy olyan intézményt vezethetek, amelyben mindenki ugyanazt akarja. Ez olyan, mint egy jó zenekar. Ez engem rendkívüli módon fel is tölt.

A Virtuózok miatt lett a közönség kedvence 

Dr. Tóth Csaba Attila megemlítette, hogy dr. Batta András – bár már a nyolcvanas évek óta ismert személyiség – gyakorlatilag a Virtuózok című műsor révén lett a közönség kedvence. Ez a műsor a Magyar Televízió komolyzenei tehetségkutató versenysorozata volt, melyben hangszeren, avagy énekben kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok mutatkoztak be.

– Pont tíz évvel ezelőtt volt a Virtuózok első szériája, s azóta, csodával határos módon, minden évben megy ez a műsor – nyugtázta örömmel. – Tény, hogy a negyvenéves pályafutásom alatt nem örvendtem olyan népszerűségnek, mint az első Virtuózok műsor után.

Mindezt csak tetézte az ugyancsak a televízió által sugárzott Partitúra című sorozat. Az előadó kitért arra is, hogy tanácsot kért zsűri, illetve műsorvezető társától, az egykoron az atlétikában is jeleskedő Miklósa Erika operaénekestől. Az iránt tudakozódott, hogy vajon érdemes-e ilyen idős korban testmozgásként a futás mellett döntenie? Miklósa Erika bátorította a futásra, ráadásul egy, a világot körbefutó idős ember történetét megörökítő könyvet is átnyújtott újabb biztatásként. Dr. Batta András komolyan vette szándékát, rendszeresen futott, s ennek köszönhetően mintegy húsz kilogramm súlyfeleslegtől szabadult meg.

A zenetörténet megmagyarázhatatlan csodája
A legnagyobb zeneszerzők nem emberek voltak, illetve, ha mégis, akkor mi nem vagyunk teljesen azok. Dr. Batta András így érzékeltette azt a különleges ihletettséget, ami sajátja volt néhány géniusznak. A harminckét éves korában elhunyt Schubert annyi zeneművet írt, hogy azok lemásolásához nem lenne elegendő három évtized. Munkássága a zenetörténet egyik megmagyarázhatatlan csodája. Bach tudatosan komponált Isten számára. Nem véletlenül mondják a lutheránusok, hogy Bach az ötödik evangélista. Felfoghatatlan csodát alkotott Mozart is, aki kényszerből megírta a Varázsfuvolát, javítandó rossz anyagi helyzetén. Händel igazi virtuóz zeneszerző, orgonista, csembalista volt, ezek már nem is emberi dolgok, mert egy ember nem tud megírni egy Messiást.