TEOL

A szerelmes párok komolyan gondolják az együttélést, szeretik egymást, de semmi sem motiválja őket a házasságra. Mondhatni, manapság nem divat a házasság. A Dél-Dunántúli Statisztikai Tükör legutóbbi házasságokól és a válásokról szóló elemzése is ezt támasztja alá.

A házasodási kedv számottevően visszesett, az élettársi kapcsolatok teret nyertek, a csökkenő termékenység mellett egyre több gyermek házasságon kívül született, a házasság, a család presztízse nagy mértékben zuhant. A fiatalok számára egyre nagyobb gond a munkanélküliség, az önálló egzisztencia megteremtése.

  Azok számára, akik eljöttek a Domboriba szervezett táborba a család nem papírforma, hanem szentség. Egy izgalmas, küzdelmes nagy kaland (Fotó: Gottvald Károly)

Nőtt a felsőoktatásban részt vevők száma, a nők aránya már meghaladja az 50 százalékot. Már nem a házasság jelenti számukra az anyagi biztonságot. A Dél-Dunántúlon az 1980-as évtizedben még évente átlagosan mintegy 7200 házasságot kötöttek, a kilencvenes években 5100-at, az ezredfordulót követő években már csak valamivel több, mint 3800-at. A 2010-es 3129 házasságkötés 61 százalékkal volt kevesebb az 1980-asnál. Országos átlagban 54 százalékos volt a csökkenés. A házasulandók életkora is emelkedett, a válások aránya viszont csupán elenyészően mérséklődött.

Szekszárd speciális helyzetben van, mondta Parrag Ferencné anyakönyvvezető, hiszen két éve nincs Művészetek Háza, ahol nagyobb esküvőt meg lehetne tartani, sőt már előtte két évvel is bizonytalan volt, hogy mikor kezdődik a felújítása. E miatt sokan inkább a másik házasulandó fél lakhelyén rendezik az esküvőt.

Az utóbbi években személy szerint nem tapasztalta, hogy csökken a házasságok száma de úgy érzi, hogy a 10 évvel korábbihoz képest legalább 40 százalékkal kevesebben mondják ki a boldogító igent a megyeszékhelyen. Ehhez nyilván hozzájárul, hogy kevésbé népesek az érintett korosztályok. Véleménye szerint a jogi háttér sem ösztönzi a feleket a házasságkötésre, hiszen jóformán azonos jogok illetik meg az élettársakat is.

Ugyanakkor úgy véli, a nők ma is biztonságra, házasságra vágynak, ha másért nem a gyerekek biztonsága érdekében, de hogy ne maradjanak egyedül, inkább belemennek az élettársi kapcsolatba is. A férfiak viszont egyre kevésbé készek a házasságra, a felelősség- és gyermekvállalásra.

A kormányzati intézkedések és tervek mellett a társadalom különböző szegmenseiben, szervezeteiben is felismerték, hogy erősíteni szükséges a család szerepét. 
Az egyik ilyen szegmens az egyház. Bacsmai László szekszárdi plébános ötlete alapján például idén először többgenerációs családi tábort szerveztek Domboriban, mottójuk: „A jövő építőköve a család”. Ebből kiindulva az egyházközség különböző településeiről érkező mikroközösségek több pillérre támaszkodnak, hiszen 3, 4, 5 gyermekes családok, és sokukkal nagyszülők táboroznak együtt szerdától vasárnapig.

A csemetéivel és férjével érkező Nagyné Szegő Bettina szerint a házasság nem papírforma, hanem szentség. Egy izgalmas, küzdelmes, nagy kaland. A férje is és ő is keresztény elveket vall, így fel sem merült bennük, hogy a házasságkötés előtt vállaljanak gyereket, de akiket eddig kaptak – a három lurkót – ők ajándékok, és reményeik szerint jut még a családnak ebből az áldásból.

A sióagárdi unokáihoz Budapestről érkező Szentpály-Juhász Imre feleségével felnevelt négy gyereket, most pedig 17 unoka boldogítja. Azt mondja, nem lehet a gyerekvállalást a nehéz anyagiakra fogni, hiszen korábban sem volt könnyű az élet. A család azonban a legfontosabb, de ha várnak a fiatalok, lassan elfogyunk.