Csokifüggőség: létezik ilyen egyáltalán?

Általában nem maga az éhség, hanem külső behatások, vagy emocionális tényezők okozzák azt, ha megkívánunk valamilyen konkrét ételt. Legtöbbször unatkozunk, aggódunk, vagy szomorúak vagyunk, mielőtt édesség után nyúlunk, tehát a leküzdhetetlen csoki utáni vágy egyik magyarázata lehet ez is: öngyógymód a nehéz pillanatokra.

Miért szeretjük annyira?

Mert finom – vágja rá mindenki, pedig sokak szerint a brokkolileves is finom, mégsem gyakran találkozni brokkolileves-függővel. Alapvetően nem is a csoki, hanem maga a cukor a vágy tárgya ilyenkor. Ráadásul a cukor jócska zsiradékkal párosítva kiváltja azt az azonnali megnyugvás-érzést, amire mindannyian vágyunk rossz pillanatainkban. Szerotonint, azaz boldogság-hormont bocsát ki ilyenkor a szervezet, amit egyébként egy adag fagylalt, vagy valami jófajta sütemény ugyanúgy megtesz, ezért is vágyunk rá annyira.

Ez a szerotonin-löket igazán jól jön, amikor idegesek, vagy épp szomorúak vagyunk, és megmagyarázza azt is, miért kívánjuk jobban a csokoládét (és az édességet általában) a hideg, sötét téli hónapokban, vagy a menstruációt megelőző napokban.

Csoki vagy cukor?

A csokoládéhoz való ilyen vonzalom annyiban tekinthető függőségnek, hogy valójában cukor-függőségről van szó. Ma szinte mindenki cukorfüggő: a fehér kenyér, a tészta, a gyorséttermi kínálat, az üdítőitalok, és az élelmiszeripar megannyi egészségesnek álcázott, ám cukorral teli találmánya egyáltalán nem való a szervezetünkbe. Ennek ellenére fogyasztjuk őket, éltető búzának hisszük a sarki pék igéző illatú kenyerét, és bélbarátnak a cukorszirupot tartalmazó gyümölcsjoghurtnak álcázott valamit.

Érdekes, hogy ha fogyókúra vagy betegség miatt valakit átmenetileg teljesen cukormentes diétára fogunk, akkor jól megfigyelhető elvonási tüneteket produkál. Feszült lesz, különböző idegi eredetű fizikai tüneteket produkál, és a második-harmadik nap szinte ölni tudna bármilyen cukros dologért. Ha kitart a „cukortalanítás” mellett, ez az elvonási szindróma megszűnik. A patkányokon végzett kutatások alkalmával például azt találták, hogy reszketés és fogvacogás is fellépett az ideges viselkedés mellé – ezek ugyanazok a tünetek, amik az embereknél jelentkeznek, amikor kemény kábítószerekről szoknak le épp. Mindezekkel együtt a szakemberek nem tartják a csokoládéfüggőséget valódi függőségnek, ám ugyanezek a szakemberek a cukorfüggőség létezését sem hajlandóak beismerni.

Miért pont a csoki?

Mert finom… lukadunk ki ismét a lényeghez. Mert az összes cukorral teli édesség közül legtöbbünknek ez adja a legnagyobb élményt: olvad, krémes, isteni az illata, nagyon intenzív az íze, és még rágni sem kell. Nem étel, nem is desszert, egy külön kategória. És pont azért, mert a mai társadalomban, a média által sugallt hírek és érvek szerint ez egy bűnös dolog, mindenki imádja. Tudniillik szeretünk rosszalkodni, és szeretjük néha azt érezni, hogy most inkább megadjuk magunkat a sorsnak, és nem harcolunk az emócióinkkal – természetesen mindezt csokoládéval…

Ha mégis úgy látod, megtörnéd ezt az ördögi kört, ám két szem mogyoróval még nem sikerült kiváltanod azt a fél tábla csokit, az alábbi tippek segíthetnek:

1. Vedd észre, hogy a kívánósság érzése emocionális. Ha meg tudod nevezni a pontos okokat, már kevésbé vannak rád hatással.

2. Iktass be egy kevéske csokit az étrendedbe. Ha megengeded magadnak, és nem érzed, hogy tilos, nem fogod annyira kívánni. Ne állj ellen a csokinak, egyszerűen legyél barátságban az elfogyasztott adagokkal.

3. Ha unalmadban csokiznál be, menj egyet sétálni, nézz meg egy jó filmet, olvass könyvet, vagy hívd fel a barátnőd. Könnyen elmúlik a csokit-akarok-de-azonnal, ha valami másra helyezed a figyelmed.

4. Mindig legyen otthon vagy a táskádban valami egészséges rágcsálni való. Ha eleve normálisan táplálkozol, nem fognak rádtörni ilyen csoki-rohamok. Ha van helyette gyümölcs vagy valamilyen egészséges édes dolog, azzal is elleszel, és megszűnik a sóvárgás.

5. Kezdj el rendszeresen edzeni. Az is ellát téged boldogság-hormonokkal, és sokkal kevésbé leszel stresszes, tehát sokkal ritkábban fogod megkívánni a csokit (vagy bármi mást, ami nem tesz jót neked).