Azt csinálja, amit szeret, s van értelme az életének

Ha létezne a kihalóban lévő mesterségek vörös könyve, a nyeregkészítő szakma biztosan szerepelne benne. Tolna megyében egyvalaki végez ilyen munkát, akit az „országban egyetlen” titulus is megillet, merthogy nő. Magyarországon az egyetlen nő, aki nyeregkészítő: Cziráki Judit. A nagyapjától örökölt házban lakik Regölyben, a férjével. Egy darabig Szekszárdon laktak, aztán visszaköltöztek a faluba.

– Lótenyésztő akartam lenni – mondja –, de apám nem engedte, mert az nem egy nőies munka. Úgyhogy szakács végzettséget szereztem, és a vendéglátásban dolgoztam 1986-tól 2001-ig. Akkor, 32 évesen elkezdtem a nyeregkészítő szakmát tanulni Budapesten. A mester, Pánczél Attila ennek kifejezetten örült, mert szerinte, aki korosabban kezd valamilyen képzésbe, az biztosan komolyan gondolja a dolgot. Összesen heten végeztünk 2003-ban, s úgy tudom, csak én gondoltam komolyan, hogy nyerges leszek. A többiek már nem gyakorolják a mesterséget.

A megélhetéssel, jövedelmezőséggel kapcsolatos kérdésekre így válaszol Cziráki Judit: – Akinek nincsenek extra igényei, az szép szerényen megélhet. Mi itt, falun sok mindent megtermelünk, fával fűtünk, s nem nélkülözünk. Kiadás persze van: a bőrt jó előre beszerzem, feltankolok Simontornyán. Szíjakat, lószerszámokat is készítek. Az azokhoz szükséges 5-6 milliméter vastag alapanyag ma már nagyon ritka Magyarországon. Külföldről kell behozatni.

Munkám szinte folyamatosan van, viszonylag sok megrendelést kapok a közeli lovardáktól: Tamásiból, Mórágyról, Szedresből. Javítást is vállalok. Ha egy autónak elromlik a fékje, miért kéne kidobni? Ha egy nyergen elhasználódik a bőr, de egyébként még jó állapotú, miért ne hoznánk rendbe? S amikor nincs még javítás se, akkor készletre dolgozom. Nem túl nagy a kínálat, de ami van, az mind saját készítésű: nadrágszíjak és alapvető lovaglófelszerelések. Viszonteladói tevékenységet nem folytatok. Kézzel varrok mindent, speciális, viaszolt cérnával. Se szegecselőm, se varrógépem nincs. Ez a klasszikus módszer, ezt tanultam, így csinálom. S ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor értelme van az életének.

A tankönyvet a mestere írta

Cziráki Judit mestere Budapesten a harmadik generációs szíjgyártó-nyerges, Pánczél Attila volt. Ismert szaktekintély, a „Népművészet Mestere” cím birtokosa, a tankönyvet is ő írta, amelyből az oktatás folyt. Regölyi tanítványa már tanulóévei alatt is kapott egy-két megrendelést. Eltökélt, iparkodó iparossá, kismesterré vált. Nemcsak gyárt, használ is nyerget: szabadidejében lovagol. S ha teheti, lovasversenyekre is el-eljár a férjével. Más sportokat is kedvel. Szívesen kerékpározik, korábban rendszeresen futott.