Mézeskalács-készítő és gyertyaöntő ipart működtetnek 1825-től

Alighanem minden iparos szeretne Petrits József helyében lenni. Persze nem az évei számát tekintve – mert most készül a 75. szülinapjára, tehát nem az emberélet legboldogabb szakaszában jár –, de abból a szempontból mindenképp irigylésre méltó, hogy a család ősi mesterségét úgy adta tovább, hogy a szekszárdi kisvállalkozás stabilabb és ismertebb, mint korábban bármikor.

A mézeskalácsos és gyertyaöntő szakmában az apja képviselte a negyedik nemzedéket, ő az ötödiket, a két fia a hatodikat. Köztük már megoszlanak a feladatok: Szilveszter a mézeskalácsos, Péter a gyertyaöntő. S kiveszi a részét a munkából az anya és a két feleség is.

Felmenőik 1825 óta foglalkoztak mézes sütemények gyártásával, és a melléktermék, a méhviasz felhasználásával, vagyis gyertyakészítéssel. A legnehezebb időszak az ötvenes években köszöntött rájuk. Akkor nem is akarta Petrits József apja, hogy a fia folytassa a mesterséget. Így aztán, amikor 1962-ben elvégezte Budapesten az élelmiszeripari technikumot, és szerzett némi gyakorlatot a Zuglói Édesipari Vállalatnál illetve a Zamat Kávészernél, hazatérve a Szekszárdi Sütőipari Vállalatnál helyezkedett el. Tekintélyes üzem volt ez, tekintélyes munkamennyiséget produkálva; akár napi húsz tonna kenyeret is elő tudtak állítani. Laborvezető, később gyárvezető lett, ám ekkor választás elé állították: vagy belép a pártba, vagy távoznia kell. Vezetői pozícióban illett párttagnak lenni.

Nem a pozíciót választotta. Mivel már – társadalmi munkában – korábban is tevékenykedett, mint sportszervező, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE ügyvezető elnökeként folytatta pályafutását 1971-től. S mellette apja üzemében is segítette a munkát, sok üzletet láttak el mézeskaláccsal, sok plébániát gyertyával, s egy időben még vásározni is jártak.

– Egyszer, még kisgyerekkoromban – meséli – Sióagárdra mentünk februárban, mínusz húsz fokban, gyertyaszentelőkor a vásárba. Máskor meg térdig érő havat kellett ellapátolnunk, hogy a sátrat fel tudjuk állítani. Kemény volt az iparos élet mindig.

A rendszerváltást követően, a kézműiparosok számára kedvezőbb politikai-gazdasági környezet alakult ki. Ezért úgy döntöttek Petritsék, hogy folytatják a családi hagyományt. Lassan, de biztosan haladtak. A Munkácsy utcai kisboltjukat 1999-ben nyitották, és mellette kialakították a régi eszközöket, fényképeket, okmányokat bemutató Mézeskalács Múzeumot. A 2003-as avatás óta már több mint százezren látták ezt az érdekes gyűjteményt. Érkeztek turisták Japántól Ausztráliáig mindenhonnan.

Időközben a két fiú vette át a munka zömét. S már készülődik a hetedik generáció is. Petrits Józsefnek ugyanis hat unokája van.