Van, aki komolyan veszi, és van, aki nem törődik a veszéllyel

Zsuzsanna szekszárdi, de már 30 éve Nagy-Britanniában él, egy Londonhoz közeli kisvárosban. – Pánikról még nem lehet beszélni, ha nem tudnám, hogy járvány van, nem venném észre. Az utcák nem kihaltak, és ugyan a szupermarketekben reggel van sorban állás, mi az előbb, délelőtt 11 körül voltunk bevásárolni, és simán kaptunk parkolóhelyet és bevásárlókocsit is. Az igaz, hogy vannak üres polcok, ami itt elég nagy szenzáció, mert ilyen talán csak a második világháború után volt. Leginkább a toalettpapír, papírtörlő, papírzsebkendő fogy, de folyamatosan igyekeznek újratölteni. A nagy fétis a toalettpapír, ezért szabályos harcot vívnak, de senki sem tudja megmagyarázni, hogy miért van szükség egy-egy háztartásban ipari mennyiségre. A húsválaszték is szerényebb – mondja Zsuzsanna.

Úgy tapasztalja, az idősebbek jobban megszeppentek, egy néni, akivel a boltban szóba elegyedett, azt mondta, hogy mától nem hagyja el a lakását. A többségen nem látszik az aggodalom, maszkot, kesztyűt nem viselnek, nem használnak kézfertőtlenítőt, volt, aki megbámulta őt, amikor fertőtlenítette a kezét. A bankban, üzletekben sem visel a személyzet kesztyűt vagy maszkot. Lakhelyelhagyási tilalom nincs, sőt, egészen szombatig a szórakozóhelyek is nyitva voltak. Ez elég felemás helyzet volt, ugyanis a lakosságot arra biztatták, hogy maradjon távol az éttermektől, puboktól, szórakozóhelyektől, ezek ugyanakkor nyitva voltak. Ennek az az oka, hogy ha az üzlet önként zár be, nem kompenzálja a kiesett bevételt a biztosítása. Ha utasításra történik, akkor viszont igen. Így nem mertek önként bezárni, és bizony volt forgalmuk.

Az iskolák pénteken zártak be, mától távoktatást tartanak a tanárok. Összességében elmondható, hogy nagyon furcsa a hangulat, érezhető az egyre erősödő bizonytalanság, nincs kialakult szabály, ritmus. A szolidaritás már megjelent, sokan ajánlanak segítséget, sofőrök, kiszállítók, üzletek az egészségügyben dolgozóknak. A szomszédok is odafigyelnek egymásra, bevásárolnak az idősebbeknek.

– Határozottan érezhető a válsághelyzet Németországban – mondja a szintén Szekszárdról elszármazott Éva. – Az emberek jellemzően kétféleképpen reagálnak. Az egyik verzió, hogy nagyon félnek, aggódnak, és ezt pánikvásárlással kompenzálják. Nagy mennyiségben fogynak a tartós élelmiszerek, és mint mindenütt a világon, a vécépapír. Már felszólította a kormány őket, hogy ne vásárolják túl magukat, hiszen folyamatos az ellátás, pótolják, ami kifogyott. A másik véglethez tartozók abszolút nem foglalkoznak a vészhelyzettel, velük vannak tele a parkok, a klubok, az edzőtermek, házibulikat, grillpartikat tartanak, babakocsit tologatnak az utcán, kutyát sétáltatnak. A rendőrség folyamatosan járja a köztereket és felszólítja őket, hogy maradjanak otthon, de egyelőre még kevés a foganatja, elképzelhető, hogy kijárási tilalmat fognak elrendelni itt is. Én, ha kimegyek vásárolni, maszkot és kesztyűt viselek.

Plexifalak mögül szolgálnak ki a patikában

Éva elmondta, hogy sokan vannak azok is, akik megfelelően viselkednek a vészhelyzetben, otthon maradnak, csak akkor mennek ki, ha muszáj, tehát boltba vagy dolgozni. Az iskolák zárva vannak, lezárták a határokat, csak a német állampolgárok térhetnek haza.

A kormány próbál mindenkit megvédeni, akinek kint kell dolgoznia, a gyógyszertárakban például plexi védőfal mögött ülnek a gyógyszerészek, kesztyűben, maszkban, úgy szolgálnak ki. A német egészségügyi ellátás magas színvonalát mutatja, hogy bár több mint huszonkétezer beteg van, halálos áldozat kilencvenöt körül. Emellett a híradások szerint többféle gyógy­módot alkalmaznak a betegeken sikerrel, és a tübingeni gyógyszergyár az egyik, amely aktívan kutatja a védőoltást.