Külső szemlélőként nem jó elbagatellizálni más fóbiáját

Ki ne ismerne olyan embert, akiből irreális félelmet vált ki egy hétköznapi dolog. A fóbiáknak számtalan fajtája van, maga a szó a görög „phobos” kifejezésből ered, a jelentése félelem, rettegés, menekülés – tudtuk meg Heilmann Ágnes klinikai szakpszichológustól. Elmondta, hogy a fóbiákat a klinikai pszichológia és pszichiátria a szorongásos zavarok közé sorolja. Jellemzője, hogy az egyén egy adott tárgy, élőlény, vagy helyzet miatt – ha az számára nem elkerülhető – extrém mértékű szorongást él át. A fóbia tárgya lehet meghatározott, például bizonyos állatok, vér, magasság, bezártság, repülés, de vonatkozhat társas helyzetekre is, ilyenkor beszélünk szociális fóbiáról. Ebben az esetben a félelmet a mások előtti megnyilatkozás váltja ki, vagy az illető nem mer cselekvést végezni – például enni, inni – mások társaságában.

Gyermekeknél gyakori az iskolafóbia is, ám míg a felnőttek és a serdülők tisztában vannak azzal, hogy félelmük irracionális, a gyermekek többnyire nem.

Csak a félelmetes ingerre tud figyelni

Heilmann Ágnes arról is beszélt, hogy a pszichológiában különféle elméletek vannak arra, miben gyökereznek ezek a félelmek. Van olyan felfogás, miszerint a fóbiák kialakulásának hátterében az áll, hogy az énvédő mechanizmus révén az egyén a nehezen kezelhető érzéseket – félelem, düh, vagy korábban átélt traumából származó tapasztalások – olyan tárgyra vagy helyzetre irányít át, amit könnyebben tud kezelni. Az evolúciós megközelítés szerint a fóbia egy ősi félelmi ösztönből eredhet, mely felkészítette elődeinket a veszélyhelyzetre a túlélés érdekében. Arra is van példa, hogy a fóbia visszavezethető egy konkrét életeseményre, és később ez az élmény a tanulás révén generalizálódik. A legújabb elméletek pedig azt hangsúlyozzák, hogy a figyelemnek is rendkívül fontos szerepe lehet. Eszerint az egyén szelektíven össz­pontosít a környezet fenyegető ingereire, erre erőforrást és időt szentel, nem képes leválasztani figyelmét a fenyegető ingerről, így nem marad elég kognitív kapacitása a szituáció újraértelmezésére, annak felmérésére, hogy félelme tényleg irracionális lehet.

Van, amikor célszerű szakemberhez fordulni

A szakember azt hangsúlyozta, hogy a fóbia abban tér el a normális félelemtől, hogy az adott helyzetben az egyén reakciója eltúlzott, megpróbál mindent elkövetni, hogy a helyzetet elkerülje, ha pedig ezt nem tudja megvalósítani, akkor az extrém mértékű és irracionális félelmet és szorongást generál benne. Mindez olyan szinten befolyásolja az életét, hogy bizonyos hétköznapi funkciókat, mindennapi tevékenységeket nem tud ellátni. Például nem mozdul ki otthonról, nem mer olyan helyre menni, ahol számára félelmetes dolog van, vagy épp a gyermek rendszeresen kimarad az iskolából. Ekkor már érdemes szakembertől segítséget kérni.

De amíg nem jelentkezik funkcióromlás a hétköznapokban, és az egyén normál életvitelét nem akadályozza a félelem, addig ezzel együtt lehet élni. Sőt, sokszor előfordul, hogy a fóbia csak átmeneti jelleggel van jelen. Persze ez nem azt jelenti, hogy külső szemlélőként el kellene bagatellizálni. Ha az ember elkerüléssel próbálja megoldani a helyzetet, csökkentve ezzel a szorongását, a fóbia nem fog elmúlni, maximum átmenetileg nem találkozik a fenyegető és számára félelmet keltő ingerrel.

Egyéne válogatja, kinek milyen módszer válik be

A kezelésben főként a kognitív és viselkedésterápiás eszközöknek van szerepe. Ilyen, ha az egyént biztonságos körülmények között szembesítik, és kiteszik a szorongást keltő helyzetnek. Mindez természetesen kontrollálva, szakember vezetése mellett ajánlott. Működhet az is, ha a fóbia hátterében húzódó tudattalan mechanizmusokat tárják fel. Mint minden pszichés kezelésnél, természetesen ez esetben is helyzet- és egyénfüggő, kinél milyen módszer válik be – tette hozzá a klinikai szakpszichológus.