Nemzetőrnek lenni önzetlen szolgálat embertársainkért

A jövő hónap végétől kezdik ismét a ruha- és bútorgyűjtést, de már egy teherautónyi felajánlás összejött. A kínált holmikat udvarukon átveszik, raktárukba helyezik, és ingyen szétosztják. A jótékonykodás titkos, vagyis senkinek nem adják ki az információt, hogy ki részesült adományban. Annyit azért elárult Varga Gyula: sokan fordulnak hozzájuk segítségért. Arra is volt már példa, hogy a nemzetőrök maguk rakták össze a pénzüket, és bevásároltak egy családnak.

A jótékonyság nem új keletű. Tavalyelőtt két kamion ruhájuk gyűlt össze – az egyik cégtől több mint két IFA-ra való árut kaptak –, és szinte minden elfogyott. Megesett, hogy több családnak több hétre való ennivalót vásároltak és vittek. Ezelőtt nyolc–tíz évvel pedig egy áruházlánc karácsonyonként teherautószámra adott át eladatlan csecsemőruhát és élelmiszert. Ezzel párhuzamosan a helyi nemzetőrök napi négyszáz emberre – köztük rengeteg gyerekre – készítettek reggelit, ebédet és vacsorát.

A Palánki úti kápolnájukat lerombolták, ezért úgy döntöttek, hogy felújítják. Erről a nemzetőrség logója tanúskodik majd az utókor számára. Ezenkívül karbantartják a hősök emlékműveit, közreműködnek az ünnepségeken. Évente körülbelül nyolc-kilenc avatáson, koszorúzáson vesznek részt.

Varga Gyula elmondta, szívesen fogadják azokat a fiatalokat, akik úgy érzik, hogy van bennük szeretet, és hajlam egy kis katonáskodásra. A nemzetőrség tagja az lehet, aki büntetlen előéletű. Idősekkel vagy kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel is foglalkoznak, ennélfogva megválogatják, hogy ki alkalmas a feladatra, és ki nem. A nemzetőrök jellemzően szelíd lelkek. A rangok teljesen ugyanazok, mint a katonaságban. Fokozatban az részesülhet, aki letett valamit az asztalra. A tervek szerint egy kilencvenéves tagjukat például hamarosan kinevezik örökös ezredesnek, hiszen munkásságával rászolgált erre.

A Magyar Nemzetőrség az egész országra kiterjed, létszáma egy időben a kétezret is meghaladta. Létezését 1848-tól számítjuk, ám előzményei az 1600–1700-as évekig nyúlnak vissza. Nemzetőrök egyébként világszerte léteznek, a legerősebb nemzetőrség az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedik. Az ottaniak együtt dolgoznak a rendőrökkel, sőt bűncselekmény esetén akár le is tartóztathatják őket. Szekszárdon jelenleg közel húszan vannak, de voltak már negyvenen–ötvenen is.

Varga Gyula elmondta: a Tolna megyei szervezetnek állandó a kapcsolata a Babits Mihály Kulturális Központtal, a rendezvények kapcsán gyakran dolgoznak közösen. A nemzetőrség az önkormányzatokkal is együttműködik, de párttól semmilyen anyagi támogatást nem fogad el, politikailag semleges.

Egyenruháik beszerzése, karbantartása sok nehézséget okoz. Többnyire házon belül gyűjtik össze a rávalót. Legalább pár forinttal valamennyi tag beszáll ilyenkor – árulta el Varga Gyula. Hozzátette, pályázaton mindössze egyszer vagy kétszer nyertek forrást. Támogatásra egyébként elsősorban nem a tehetősektől, inkább az átlagemberektől számíthatnak.

– Az egyszerű nyolcvan­éves néni eljön, és mondja, hogy van három kabátja, két zoknija meg ötven inge, ezeket odaadja ajándékba. A másik pedig elviszi – szemléltette a parancsnok.

Varga Gyula és Kovács János dandártábornok a legrégebbi tagok. Az ünnepségeken bemutatott koreográfiákért is ők felelnek. Újoncok utoljára egy hónapja léptek be. Húszévest is örömmel bevesznek, viszont az a tapasztalat, hogy a középkorúak, a negyven–ötven év fölöttiek a leginkább elhivatottak arra, hogy segítsenek embertársaikon. Legutóbb is hárman jelentkeztek ebből a korosztályból. Ők szerencsére strapabíróak. Kell is az energia, hiszen előfordul, hogy a tűző napon állnak másfél órát moccanás nélkül. Még sosem fordult elő azonban, hogy valaki ne tudta volna teljesíteni, amit vállalt.

Varga Gyula szeretné, ha megismerné őket Szekszárd, illetve Tolna megye lakossága, és bizalommal fordulnának hozzájuk bármilyen probléma esetén. Megtalálhatóak a Zrínyi utca 62-ben Szekszárdon. Az önkormányzatok számára is mindig rendelkezésre állnak, hiszen akár egy időben három különböző helyszínen is segíteni tudnak az ünnepségeken – tette hozzá.

Sokat főzött már diákként is

Varga Gyula közismert Szekszárdon. 1951-ben született, zenész családba. Anyja hegedűművész, apja orgonakészítő volt. A sok testvér megpróbált együtt élni a zenevilággal. Varga Gyula a KISZ Központi Művészegyüttesbe került hatéves korában, tizenegy évesen a Rajkó Zenekarban hegedült. A KISZ nyolcéves művészeti iskolájában tanult hangszeren játszani. Közel harminc esztendőt zenélt a vendéglátásban, bárzenészként. A katonaság mindig érdekelte. Vonzónak találta a magas fokú tiszteletet, amely a rendvédelmet övezi, és a segítő szándék is megvolt benne. A nemzetőrséggel már a nyolcvanas években szimpatizált. 1986-ban már a Rózsa Ferenc Középiskolai Kollégiumban főzött négy–ötszáz főre. Ezt húsz–huszonöt évig csinálta. 1992-ben lépett be a nemzetőrségbe, 2006-ban parancsnok lett, 2017-ben dandártábornok. A hazájában élő szegényeket pártfogolja. Az ő találmánya a Mindenki karácsonya elnevezésű rendezvény, melynek keretében a rászorulóknak főztek decemberben. Bárki jöhetett, ehetett és vihetett, olyan is előfordult, hogy egészen január 2-áig.

Borítókép: Varga Gyula, a nemzetőrség megyei szervezetének parancsnoka