Darvas Ferenc 85 éves

2021.02.04. 20:00

Bár a test már fárad, az elme jól működik

Nagyra nőtt a saját kezűleg ültetett fenyőfa. Ötvennégy könyv a termés. A test már fárad, de a szellem élénk. A vízben lubickoló unoka erős férfi lett.

Szeri Árpád

20210201_Szekszárd_Darvas Ferenc író az otthonában_Fotó:Mártonfai Dénes_MD_TN

Fotó: Mártonfai Dénes

Harmadik emeleti szobája ablakából gyakran nézegeti azt a fenyőfát, amit egykoron saját kezűleg ültetett a társasház előtti parkba. A tűlevelű gyökeret eresztett, az évek, évtizedek múlásával egyre magasabbra tört, csúcsa ma már a negyedik emeletet is eléri.

– Annak idején nem is gondoltam volna, hogy majdan szinte fölém borul ez a fenyő – mondta el lapunknak a csemetét hajdanán az anyaföldbe plántáló Darvas Ferenc. – Örülök neki, hogy így történt, hiszen időnként gyönyörködhetem az ágak között megbúvó madarak énekében.

A nyolcvanötödik életévét e hét hétfőn betöltő, Szekszárdon élő író-költő tavaly év végén adta ki ötvennegyedik könyvét. A láthatáron át című kötet a szerző szándéka szerint az utolsó lesz a sorban. Miképpen arról már beszámoltunk, a könyvben feltárul a gyermekkor, az ifjúkor, a felnőttkor és az időskor számos epizódja, tárgyak, tájak, emberek, ismerősök, barátok, hozzátartozók alkotta forgatagában.

Darvas Ferenc gondolataiban ma is élénken jelen van ez a forgatag. Ami viszont mindennapi fizikai szempontból már nem több, mint emlékeket idéző múlt.

– Az agysejtjeim valamennyire működnek, és a gondolatmorzsákat összeszedem – mondta el lapunknak. – A testem már döcög, mindenféle nyavalyák környékeznek. A kedves doktornő nyugtatóan, biztatóan tudomásomra hozta: Feri, a legfontosabb, hogy ezeket a bajokat még el tudja mondani. Igen, tehetem hozzá én, ez nagy dolog, még akkor is, ha ennél azért többet szeretnék.

De hát, tűnődött el, ilyen az, ha az ember vállára nyolc és fél évtized súlya nehezül. Gyermekként nem igazán értette, miről is van szó, amikor nagymamája fájdalomtól rezgő hangon megszólalt: Ferikém, időjárás-változás lesz, mert sajognak a lábaim.

– Most már tudom, hogy mit érezhetett – tekintett vissza a néhai nagyszülőre. – Én is nehezen viselem a hideg, meleg változásokat. Ilyenkor gyengébb vagyok, a lábaimat alig tudom használni. Ezt először három éve, október huszonharmadikán érzékeltem igazán. Az ünnepségre illő volt elmennem, vártak is, és ott van a helyem. Irénnel, azaz a feleségemmel együtt gyalog mentünk, de a végén a lábaim nem engedelmeskedtek.

Darvas Ferenc azóta, érzékelve mozgásának korlátozott voltát, nem igazán mozdul ki otthonról. Tavaly májusban mégis kiautózott a szőlejébe, azzal a céllal, hogy megmutassa a művelést vállaló hozzátartozóinak a tennivalókat. Ő maga is tett-vett, ami erejéből futotta, ám egyszer csak azt nyugtázta: jobb lába használhatatlanná vált, képtelen felfelé lépni. – Ekkor Ákos nevű unokám arra kért, hogy fogjam át a kezemmel, és majd ő felcipel – folytatta a történetet. – A javaslatát elfogadtam, és elkezdett vinni a hátán. Oly nagy gonddal és szeretettel, ami különös érzéseket hozott fel bennem. Amikor kisgyermek volt, és nyaranta ide, a szőlőbe feleségemmel együtt kihoztuk, egy jókora műanyag edénybe vizet öntöttünk. A víz a nyári hőségben gyorsan megmelegedett. Ebbe a kis medencébe tettük az unokánkat, aki örömmel lubickolt. Nem gondoltam volna, hogy huszonöt év elteltével a saját hátára véve visz engem. De ez történt, és én meghatottan nyugtáztam, hogy az unokám milyen erős ember lett. Örülök, hogy ezt megélhettem.

A távközléstől a közlési vágyig

Darvas Ferenc Balatonberényben született 1936. február elsején. Az általános iskola után 1954-ben Nagykanizsán, az Irányi Dániel Gimnáziumban érettségizett. A veszprémi Vegyipari Egyetemre jelentkezett, de innen a pécsi Jogtudományi Egyetemre irányították. A jogot három hónap után abbahagyta, majd Pécsett 1956-ban híradás­ipari szakképesítést szerzett. Később Budapesten a Puskás Tivadar Távközlési Technikum elvégzése után újabb érettségivel okleveles távközlési technikus lett. Az 1956-os forradalom nagykanizsai eseményeiben részt vett. 1987-ben Keszthelyen a Berzsenyi Helikon Napokon pályamunkája elismeréseképpen díjat vett át Jókai Annától, az Írószövetség akkori alelnökétől. 1990 óta sorozatosan jelentek meg könyvei. 2007-ben a megyeszékhely közgyűlése Közjóért kitüntető díjban részesítette.

Borítóképen: Darvas Ferenc, aki ontja a köteteket. A termés ötvennégy könyv

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában