Mámor

2021.10.06. 14:00

Coca-Cola vs. Pepsi – az elérhetetlen Nyugat üdítői

Politikai kérdés volt a Coca-Cola és a Pepsi bevezetése Magyarországon az 1960-as évek végén. Az üdítőital fogyasztásával járó üzlet már nem annyira, viszonylag gyorsan beindult a hazai palackozás.

MW-összeállítás

Forrás: Shutterstock

Fotó: illusztráció

A Coca-Colát az 1960-as évek közepéig Magyarországon „a rothadó kapitalizmus ópiumának” tartotta az egypártrendszer állami propagandája. Coca-Cola-mámorban fetrengő amerikai fiatalok – ezt a képet közvetítették a korabeli újságok. Ám a riasztónak szánt fotókon látható, felszabadultan bulizó ifjak látványa inkább az ellenkező hatást váltotta ki, egyfajta mintaként kezdett terjedni a szabadságérzést kifejező haj- és ruhaviselet, megjelentek az utcákon a szabad életet és világbékét hirdető hippik kelet-európai változatai.

Nem csoda, hogy amikor 1968-ban Magyarországon is kapható lett a Coca-Cola, az addig elérhetetlen Nyugat szimbólumaként óriási sikert aratott. Az embereknek, különösen a fiataloknak, a Nyugat jelentette a gazdagságot, a szabad utazások világát. A Coca-Cola közvetítette azt az üzenetet is, hogy ha kitartó és szorlmas vagy, bármilyen célt elérhetsz. Már az üvegének a dizájnja is más, tetszetősebb volt, mint a hazai üdítőké.

Az üdítőital magyarországi bevezetésének időpontja attól is függött, hogy a korabeli hiánygazdaságban sikerül-e elegendő üveget biztosítani a termeléshez. A Coca-Cola első hazai gyártósorát a Magyar Likőripari Vállalat kőbányai gyáregységében helyezték üzembe, majd az első hazai Coca-Cola vegyes vállalat társtulajdonosaként állította elő a népszerű üdítőitalt. Az 1970-es évek elején, a Szeszipari Vállalatok Trösztjének megalakulása után valamennyi hazai szesz ipari vállalat megkapta a Coca-Cola palackozásának jogát, így Szabadegyháza, Győr, Kisvárda, Tiszakécske és Miskolc környékén is könnyebben elérhetővé vált.

A Coca-Colát a Budapesti Nemzetközi Vásáron (BNV) mutatták be, 1968. május 17-én. Az italhoz a sűrítményt a Coca-Cola cég szállította, az előállításához szükséges keverő- és töltőgépet megvásárolták. Naponta 70 ezer üveget palackoztak. A The Coca-Cola Company minőségellenőrei hetente érkeztek Bécsből, az üveget és a zárókupakot is vizsgálták, sőt azt is, hogy az árusítóhelyek megfelelően hűtik-e az üdítőt. Az első, kétdecis palackok három forintba kerültek, és három forint üvegbetétet kellett rá fizetni.

A Coca-Cola gyors sikerét a növekvő turizmus, a kirándulókedv és a gépjárművek számának emelkedése is magyarázta – legalábbis az üdítő egyik 1973-as reklámja szerint. Aki kirándult, várost nézett, hamarabb megszomjazott, az autók csomagtartója pedig több palack italt is elbírt. Már ha lehetett kapni. A Coca-Cola ugyanis kezdetben rendszeresen hiánycikk volt az üzletekben. Pedig volt rá kereslet, hiszen a reklámja is azt sugallta: „A teljes élet kedvelőinek a jéghideg Coca-Cola az igazi!”

„Ez a Pepsi-érzés!” – hangzott az ital máig legnagyobb vetélytársa, a Pepsi korabeli szlogenje. És mit szimbolizált ez az életérzés? Elsősorban a fiatalságot és önfeledtséget, a gondtalan, kellemes életet. A Pepsi viszonylag gyorsan követte a Coca-Colát a magyar piacon. A Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat első palackozóüzemét a Margitszigeten hozták létre. A másodikat 1970-ben, Badacsonytomajban az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat, amelynek egysége – mesebeli fordulattal – az 1001. Pepsi-üzem volt a világon.

Akárcsak a Coca-Colát, a Pepsit is speciális koncentrátumból állították elő. Összetevői között szerepelt vanília, szubtropikus fű, fűszer és kóladió. A koncentrátumot New Yorkban, a Pepsi laboratóriumában állították elő, majd szállították Írországba, az európai központba, majd a hollandiai Rotterdamba, onnan indultak vele a kamionok Magyarországra.

A Pepsi reklámkampányának célközönsége az 1970-es években a 15–25 évesek voltak, a fiatalok ugyanis több üdítőitalt fogyasztottak, mint az idősebbek, mert számukra a kóla a fiatal, dinamikus életstílust jelentette. Így az elérhetetlen Nyugat, legalábbis üdítő formájában, eljutott hozzájuk is.

Gyógyszertárban kezdte mindkettő

A Coca-Cola első változatát – még más néven – John Stith Pemberton gyógyszerész készítette 1884-ben, borból és kokainból, állítólag Angelo Mariani korzikai vállalkozó italát másolta. Rá egy évre a helyi alkoholtilalom miatt alkoholmentes, szénsavas változatot dolgozott ki, ezt először 1886. május 8-án adták el, az atlantai Jacob’s Pharmacy gyógyszertárban. Pemberton azt állította, a Coca-Cola gyógyír a többi között a morfinizmusra, az emésztési zavarokra, a neuraszténiára, a migrénekre és az impotenciára. A Coca-Cola pontos összetétele máig titok.

A Pepsi Caleb D. Bradham New Bern-i gyógyszerészhez kötődik, aki 1898-ban szénsavas víz, cukor, vanília, kólaolajok és mogyorók vegyítésével kísérletezett. Itala 1902-ben kapta a Pepsi márkanevet a pepszin nevű enzimre utalva, és emésztést segítő termékként reklámozták.

Borítóképünkön: A szabad életet jelképező ital hamar rabul ejtette a magyar fiatalokat is

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában