Valószínűleg vezetni sem tud...

Nyár eleje van, a 6-os főúton pedig a szokásos dugó volt a hétvégén. Baleset lehetett, morfondíroztam magamban, miközben ahogy mondani szokás, egymás hátsójában araszoltak az autók a fülledt melegben. Csak úgy fénylett az aszfalt.

Akinek nem volt klímája az autóban, az szenvedett a lehúzott ablak mellett is. Volt néhány autós, akik kicsit lemaradtak, nem akarták beindítani az autójukat, majd kisvártatva utolérték a többieket. Egy ilyen lyukat használt ki az a surmó, aki tíz-tizenöt autóst beelőzve bevágódott a többiek elé.

Volt dudálás, ökölrázás, mutogatás, de teljesen feleslegesen, mert a nagyon fontos emberünk – nyilván annak képzelte magát, neki drágább az ideje mint a 6-oson sütkérező többieknek – pillanatok alatt tovább húzott, egy másik lyukra pályázva.

A tehetetlenségtől fűtve, ilyen helyzetben jó érzéssel képzeli maga elé az ember a következő történetet: egy kamionsofőr betér egy út menti étterembe, és rendel magának ebédet. Amikor éppen nekifogna, két bőrruhás motoros lép be az étterembe. Egyikük se szó, se beszéd elveszi a sofőr tányérját annak orra elől, és átviszi a saját asztalukhoz. A kamionos férfi nem balhézik, szó nélkül fizet és távozik.

– Figyelitek? – rikkant az egyik motoros némi gúnnyal a hangjában. – A pasas vagy nagyon gyáva, vagy nem tud bunyózni.

Kisvártatva megszólal a pincér: – Valószínűleg vezetni sem tud, mert épp most lapít össze két motorkerékpárt.