Csalás helyett sikkasztásért ítélték el a vádlottakat

Az ítélet szerint az elsőrendű vádlott egy szlovák, gépjármű-kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság üzletkötője volt, amelynek ügyvezetését a másodrendű vádlott látta el. A sértett 2015 tavaszán egy Jeanneau típusú motoros jachtot szeretett volna vásárolni mielőbbi szállítással, körülbelül 220 ezer euró értékben. A sértett tájékoztatta a közvetítőként igénybe vett elsőrendű vádlottat, hogy az adóhatóság figyelmének elkerülése érdekében egy Magyarországon székhellyel rendelkező gazdasági társaságon keresztül akarja a hajót megvenni. Megegyeztek abban, hogy a sértett magánszemélyként egy, az elsőrendű vádlott által ismert, hozzá köthető magyar cégnek fizeti ki a hajó vételárát. A pénzt tovább­utalja egy szlovák gazdasági társaságnak, amelyben az elsőrendű vádlott szintén érdekelt, és az intézi a hajó megvásárlását. 

Az elsőrendű vádlott 2015 júliusában felhívta a sértettet, hogy kint járt Olaszországban, és talált egy 215 ezer euró értékű jachtot, amely akkoriban Franciaországban volt egy hajókiállításon, így csak szeptemberben szállítható Magyarországra. A sértett engedélyt adott az elsőrendű vádlottnak, hogy a hajót vegye meg a már egyeztetett láncolatos úton. Az adásvételi szerződés megkötésekor július 8-án Olaszországban jelen volt az elsőrendű vádlott mint üzletkötő mellett a másodrendű vádlott mint a vásárló szlovák cég ügyvezetője és képviselője is. A szerződés értelmében a szlovák cég megvásárolta az olaszoktól az érintett hajót, egyösszegű azonnali banki átutalással.

A szerződésről az elsőrendű vádlott tájékoztatta a sértettet azzal, hogy gondoskodjon a vételár minél gyorsabb kifizetéséról, a láncolatos szerződéskötés beindításáról. Ennek érdekében a sértett az elsőrendű vádlott jelenlétében adásvételi szerződést kötött egy magyar kft.-vel 2015. július 14. napján egy úszó létesítmény megvásárlásáról 220 ezer euróért, amit még ugyanezen a napon átutalt a bankszámlájáról. 

A láncolat következő tagja a másodrendű vádlott által vezetett szlovák gazdasági társaság volt, amely céggel a sértettel szerződő magyar kft. kötött szerződést a hajó megvásárlására. A közbenső magyar kft. részére átutalt összegből annak ügyvezetője jutalék címén levont ötezer eurót, a többit továbbutalta a vádlotti cég bankszámlájára.

Utóbbi július 20-án 100 ezer euró vételárrészletet utalt át az eladó olasz cégnek. Az eladó megpróbálta felvenni a kapcsolatot a vádlotti céggel. Több felszólítást küldött az elsőrendű vádlottnak e-mailen és telefonon. A felszólítások ellenére a vádlotti cég nem fizette meg a fennmaradó összeget, amely a július 14-én érvényes valutaárfolyam alapján mintegy 35 és fél millió forint volt, majd az év október végére már elérhetetlenné vált az eladó számára. A hajó a teljes vételár kiegyenlítése hiányában a gyártó tulajdonában maradt.

A vádlottak a vételár náluk maradó részéből szeptember 20-án 17 ezer euróért egy Volvo S80 és egy Citroën C5 típusú gépjárművet vásároltak, a maradék pénzt pedig július 20-a és 2015. október 27-e napja között részben készpénzben felvették a cégük bankszámlájáról, részben további autókat vásároltak. 

Nem volt előre elhatározott szándék

A másodfokú bíróság álláspontja szerint – szemben a járásbíróság okfejtésével – a megállapított tényekből nem lehetett arra következtetni, hogy a vádlottak szándéka eleve jogtalan haszonszerzésre irányult. Nem volt adat arra nézve, hogy a sértett megtévesztését és megkárosítását előre elhatározták, miként a részteljesítés sem a vádlotti csalárd szándékot erősíti. A sértettet ért kár a vádlottak szándékos magatartása folytán, de nem a csalás elkövetési magatartásának számító tévedésbe ejtésen keresztül következett be. 

A jogi minősítés megváltoztatása mellett a pénzbüntetés kiszabását az elsőrendű vádlott tekintetében mellőzte, a kártérítés összegét pontosította, egyebekben, így a szabadságvesztés büntetés tekintetében az elsőfokú döntést helybenhagyta, tájékoztatta lapunkat dr. Bajusz János, a törvényszék sajtótitkára.