Óraadó tanár a volt igazgató, ma is aktív, másokért dolgozik

Kemény Lajos miután betöltötte a 63. életévét nyugdíjba vonult. A 2015/16-os tanévben már nem volt az általános iskola igazgatója, csupán beosztott tanár, mert lejárt az ötéves vezetői megbízása, és bár a meghirdetett állásra egyedül pályázott, mégsem nyert, miközben a nevelőtestület csaknem teljes mértékben támogatta. Ennek ellenére nincs benne keserűség.

– Tanári pályám döntő része a bátaszéki oktatási intézményekhez kötődött. Pályakezdő tanárként ugyan az első négy évet Szekszárdon, az akkori nevén 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben töltöttem, de 1982-től már a bátaszéki gimnáziumban tanítottam.

1986-ban a bátaszéki általános iskola igazgatója – Micsky Lajos – nyugdíjba vonult, így 2015-ig voltam intézményvezető. Akkoriban az általános iskola a megye második legnagyobb iskolája volt az 1060 fős tanulólétszámával. – Ez alatt a 29 év alatt igen sok változáson ment át az oktatás. 2014-ben – tanári pályám végén – mesterpedagógusi besorolással pedagógiai szakértő lettem, és vezetői munkám mellett az Oktatási Hivatal kirendelése alapján pedagógusok minősítésében és igazgatók tanfelügyeletében vettem részt – mondta Kemény Lajos.

Az elmúlt 29 év alatt nagyon sokféle szempontból kellett megfelelni annak a kihívásnak, amely elé egy kisváros oktatási intézményét állították. Legyen ez a változatos továbbtanulási igényekre való felkészítés, a családok életének segítése az egész napos iskolai formák felkínálásával, a művészi tehetségek felkarolása, fejlesztése, a korosztály mozgásigényének minél szélesebb kielégítése, a versenyszellem fenntartása, a város kulturális életében való részvétel, illetve a nemzetiségi nevelés. Mint mondja, talán a kisvárosi létből adódó személyes ismeretségek segítették az egyensúly fenntartását. Természetesen a működés során voltak konfliktusok is, amelyeket éppen a személyes kontaktusok révén – rászánva a szükséges időt – többnyire sikerült feloldani. Kemény Lajos egy latin mondással foglalta össze pedagógusi gyakorlatát: gutta cavat lapidem, vagyis az esőcsepp kivájja a sziklát, de nem erővel, hanem kitartással.

Nyugdíjazásával nem szűnt meg a tanársága, továbbra is tanít heti 10 órában matematikát a Kanizsai Dorottya Általános Iskolában. A rendszerváltás óta (1990) nyolc év kihagyást leszámítva önkormányzati képviselő. Bátaszékiként mindig is foglalkoztatta a közélet, a város fejlődése. A közművelődési bizottság elnökeként pedig sokat tett azért, hogy az itt élők közérzete jobb legyen.

Közösségi funkciót is vállal, a Bátaszékiek Baráti Körének elnöke. Az 1986-ban elindított szerveztet ma sincs jogilag bejegyezve, mégis több mint 40 éve működik. A baráti kör az induláskor több mint 200 tagból állt. Az akkoriakat több cél is vezérelte. A szülőföldhöz, gyermekkoruk színhelyéhez való ragaszkodás, másrészt egyfajta segíteni akarás Bátaszék ügyes-bajos dolgaiban. És talán a legfontosabb, a lelki felfrissülés a találkozók alkalmával. Az aktivitás és motivációk ma is megvannak. A taglétszám azonban nagyon megcsappant. Sokan már nem élnek, vagy olyan idősek, hogy nem vállalhatják a kétévenkénti találkozókon a jelenlétet. Az az elképzelés, hogy az utódaik majd folytatják a Baráti Kör működését, nem tud megvalósulni, mert a második generációnak már nincs olyan erős kötődése Bátaszékhez, mint a szüleiknek volt, illetve egymáshoz sincs kötődésük, mert nem közös gyökerű a gyermekkoruk.

A legfontosabbak a családi kapcsolatok, és a hagyományok ápolása

Bátaszéken születtem felvidékről idetelepített parasztcsalád gyerekeként. Egy sok kultúrájú, színes közösségben szocializálódtam. Őrzöm és szívesen vállalom felvidéki származásomat, segítem ennek a kultúrának a megőrzését – vallja Kemény Lajos. Ezzel együtt megőrzendőnek tartom minden Bátaszéken élő népcsoport értékeit, kultúráját, és fontos, hogy ezek megmaradjanak az utókornak. Feleségem negyven év bátaszéki tanítóskodás után 2017-ben lett nyugdíjas és Bátaszék Város Kiváló Pedagógusa. Két fiunk van. Az idősebb 37 éves, gépészmérnök, egy japán–magyar cég termelési vezetője. Nős, két kislány (5 és 4 évesek), és egy rövidesen megszülető harmadik kislány édesapja. A fiatalabb fiunk 34 éves, építőmérnök. Szintén nős és egy 2,5 éves kisfiuk van. Mindkét fiunk családja a főváros közelében él. Gyakran lájuk el betegség idején a gyerekek felügyeletét, vagy a nyári „unokatáboroztatás” feladatát. Emellett családi örökségként szőlőt művelünk. A terület akkora, amelyre azt szokás mondani: hobbinak sok, birtoknak kevés.