Történelmi emlékeket idéz a csárdaudvar

Egy Kossuth-mellszobrot készíttetett Nagy Lajos, a harci Diófa csárda tulajdonosa. A vendéglátóegység udvarán avatják majd fel az alkotást június 4-én. Nem lesz egyedül ott Kossuth apánk, mert a csárda udvara egy igazi emlékpark. Van trianoni, recski, ’56-os, Wass Albert, Kovács Béla és Horthy emléktábla illetve szobor is.

Azok közé az emberek közé tartozik Nagy Lajos, akik szeretik megmondani a véleményüket. Így aztán a rendszerváltás előtt állandóan párttitkárokba, tanácselnökökbe botlott. S mivel nem ő volt az „erősebb kutya”, gyakran kellett módosítgatnia a pályáját. Aztán önállósodott, s ma már maga dönt arról, hogyan szervezi az életét, hogyan működteti a vállalkozását, milyen dizájnt alakít ki.

Gyűjti a régi festményeket, cserépedényeket, és eredeti szakmájából adódóan a mezőgazdasági gépeket, eszközöket. Ezek díszítik a harci Diófa csárdát és annak udvarát. Csakúgy, mint a szekszárdit, amely a siófoki körforgalomnál található. Ugyanaz a neve mindkettőnek, hogy érzékelhető legyen az összetartozás és a hasonló ízvilág. A tulajdonos ugyanis az Alföldről került ide, s igyekszik megkedveltetni a tolnaiakkal a túlparti, gazdagon fűszerezett, főként köménymagozott ételeket. Többnyire maga főz. 

A hatvanhat éves Nagy Lajos a Békés megyei Csorváson született. Hódmezővásárhelyen szerzett állattenyésztési mérnök diplomát, aztán Balástyán, Szajkon és Orosházán dolgozott, mezőgazdasági nagyüzemekben. Hat évig, 1979-től 1985-ig az állatforgalmi vállalat felvásárlója volt, aztán a szocialista érában meglepő lépésre szánta el magát: megnyitotta Békés megye első magánéttermét Orosházán, a Vándor fogadót. Shell-kutat is akart létesíteni a fogadó mellett, de ekkora szabadságot már nem biztosítottak neki. Odébbállt egy várossal, és Csongrádon nyitott éttermet, természetesen Vándor néven.

A kilencvenes évekről azt mondja, hogy a mindent akadályozó pártfunkcionáriusok után, megérkeztek a mindent akaró fehéringes bűnözők. „Egy bizonyos befektetői kör” miatt nem volt nyugta Csongrádon. Próbálkozott ezzel-azzal: pulykákat tartott, éttermeket bérelt, egy évet még külföldön is dolgozott.

Aztán hazatért, és 2008-ban megnyitotta a harci, majd 2016-ban a szekszárdi Diófa csárdát.

Hagyománytisztelő családból származik, maga is a vitézi rend tagja. Nagyapját Horthy Miklós személyesen avatta fel. A harci csárdaudvaron – magánterületen – létesített emlékhelyek közül ez az egy a „necces”: a Horthy-szobor. A többivel senkinek semmi baja, de a kormányzó történelmi szerepének megítélése finoman szólva is vitatott. Ám Nagy Lajos úgy véli, hogy amikor a sehogy se jó közéleti helyzetekben döntéseket kell hozni, akkor mindig vannak vesztesek. Horthy, amíg csak lehetett, elodázta a zsidók deportálását. És sokukon segített, különféle kapcsolatait megmozgatva. Vagyis, így nézve zsidómentőnek tekinthető.

De volt egy másik kormányzója is ennek az országnak: Kossuth Lajos. Ez a felismerés szülte a szoborkészítés ötletét. Nagy Lajos sajnálja, hogy Tolna megyében nem erős a Kossuth-kultusz. Az Alföldön minden város főterén áll egy őt ábrázoló szobor, itt még a megyeszékhelyen sincs. Csak Kölesden van. Most lesz még egy, Harcon, s ismeretei szerint a kajdacsiak is készülnek Kossuth-szobrot állítani.

Három dolog élteti a harci vendéglőst

Nagy Lajos, a harci Diófa csárda tulajdonosa küzdelmes éveken, évtizedeken van túl. Mezőgazdasági és vendéglátóipari ismeretekkel rendelkezik.

Mindig, mindennek nagy lendülettel kezdett neki, s máig megőrizte vitalitását, tenni akarását. Ezt vallja: „Három dolog éltet, a szenvedély, a hobbi és a szórakozás. Szenvedélyem a magyarságtudat megőrzése, kimutatása, továbbadása a fiataloknak. Hobbim a régiségek, főként a mezőgazdasági eszközök gyűjtése. A szórakozás pedig a vendéglátás, ami nekem nem munka.”