A futás, a versenyek szervezése célt ad

Márkus István, vagy ahogy mindenki ismeri, Öcsi, 2014-ben feleségével, Bellával és Csillag Balázzsal közösen alapította meg a Borvidék Futóegyesületet, amely mostanra a különböző megyei és országos versenyek lebonyolításában – főleg a szakmai és kapcsolati hálónak köszönhetően – megkerülhetetlen tényező lett.

– A sport az egész életemet meghatározza – mondta Márkus István. – Nyolcéves koromban kezdtem el versenyszerűen sportolni, tizenhét éves koromig cselgáncsoztam. Aztán az amatőr sport felé vettem az irányt. Futni 2006-ban kezdtem, kezdetben rövid távot, majd elkerültem egy félmaratoni versenyre. A futás mindig új célokat nyújt számomra.

A díjat a szabadidősport szervezésében vállalt közösségépítő tevékenységért, a megyeszékhely sporteseményeinek, sportéletének fellendítése érdekében végzett elkötelezett munkája elismeréséül vehette át.

– Sokan talán csak a Borvidék Félmaratonnal – jövőre rendezzük a jubileumi, tizedik erőpróbát – hoznak összefüggésbe minket, de a Korinthosz, a Bodri Trail, a Visit Szekszárd, a Bonyhád-Bátaszék, illetve a törökbálinti önkormányzathoz köthető félmaratoni verseny is a mi termékünk – jegyezte meg a díjazott. – Az első Borvidéken hetven, legutóbb pedig már háromszáz felett volt a szekszárdi indulók száma. Ez mutatja, hogy van fogadó oldala az eseményeinknek. A város olyan adottságokkal rendelkezik, ami másolhatatlan. Úgy gondoltam, másoknak is legalább akkora élményt nyújt, mint nekem edzés közben. Amellett, hogy büszkeséggel tölt el az elismerés, kicsit róluk, az amatőrökről is szól a díj. A megyeszékhely egyébként lakosságarányosan jól áll, hisz’ nagyobb városokban, mint például Kaposváron, Nagykanizsán, Zalaegerszegen nem alakult ki ilyen erős futó kultúra.

Egy futóversenyen a logisztika megszervezése az egyik legnagyobb feladat, önkéntesek tömegét, mintegy kétszáz-kétszázötven embert mozgatnak a szervezők.

– Kialakultak a feladatkörök – tette hozzá Márkus István. – Csakúgy mint a munkahelyemen, a Valum Kft.-nél csapatban dolgozunk együtt. A szervezés a rajtig inkább adminisztrációs feladatokból és kommunikációból áll – nem jelent egész napos lekötöttséget. Az augusztusi Korinthosz-viadalnál péntek reggeltől vasárnap reggelig egy percet sem aludtunk, de megérte. Hat országból neveztek az erőpróbára, majdnem kétszáz egyéni induló volt a versenyen. A Babitsban tartott banketten háromszázötven ember töltötte meg a nagytermet. Sokan gratuláltak, rengeteg dicséretet kaptunk a flottul lebonyolított verseny és a körítés kapcsán.

Aki ismeri, az tudja, Öcsi nem csak szervezni, futni is nagyon tud. 2012-ben kapott rá az ultrafutásra, négy évre rá pedig már első Tolna megyei indulóként teljesítette a kétszáznegyvenhat kilométeres, Athénból Spártába vezető Spartathlon ultramaratoni futóversenyt (29 óra 26 perc).

Fél évet sérülés miatt kihagyott, most építi fel magát. Tervei szerint 2019 tavaszának végére tervez egy „szép” hosszú futást. Például a bakancslistájáról még hiányzó két görög klasszikus közül választva. Saját véleménye szerint is őrültség az ultrafutás. Ugyanakkor megérinti az embert a versenyek hangulata, látja a többiek és saját maga küzdelmét. Nagyon nagy tapasztalat, hogy „a testnek fájnia kell, de a lélek megtisztul”. Amikor valaki egy félmaraton, maraton, ultra után célba ér, magával sodorja az élmény, az önmaga felett aratott diadal. Öcsi leszögezi, a futás minden embernek mást ad, más értéket jelent.

Sokan az egészségük megőrzése érdekében választják, valaki gyorsulni szeretne, más hosszabb távokat tűz ki célnak. Mindenki megtalálhatja benne a szépséget, amit a sport jelent. Az egyesülettel a céljuk, hogy nem valamit közvetíteni szeretnének, hanem versenyeiken keresztül élményt nyújtani.