A barátja volt Puskás Öcsi, a főnöke dr. Szentgáli Gyula

Átvette vasdiplomáját dr. Csók Sándor Budapesten, a Semmelweis Egyetemen. A paksi szülész-nőgyógyász főorvos jövőre lesz kilencven- éves és hatvanöt éve praktizál. Mozgalmas, tartalmas esztendőket tudhat maga mögött.

Dunaszentgyörgyön nőtt fel, édesapja is orvos volt. A szülői házat a háború után államosították, amit aztán, a hetvenes években, piaci áron visszavásárolt. Ma is tart még ott egy-két kutyát – egyébként Pakson él –, ugyanis nemcsak orvosként, hanem bernáthegyi tenyésztőként is híressé vált. A 2013-as budapesti kutya-világkiállításon életműdíjat kapott.

Mindemellett a kulturális életben is folyamatosan jelen van. Egyrészt azért, mert előadásokat tart jeles rokonáról, a kétszeres Kossuth-díjas festőművész Csók Istvánról, aki a nagyapja testvére volt. Másrészt, mert olyan komolyzene-kedvelő, aki közönség előtt is szívesen beszél a művekről úgy, hogy közben opera- és operettáriákat ad elő. A Paksi járás több településére meghívták már e célból, a legtöbbször Pusztahencsére.

A sportsikereket sem tagadta meg tőle az élet. A bonyhádi gimnáziumban érettségizett 1947-ben, s akkortájt ő volt az országos középiskolás bajnok diszkoszvetésben. Folytatta az atletizálást az egyetemen is, de ott már nem ért el kimagasló eredményt. Viszont egyesületében, a Honvédban közeli barátságba került jó néhány, ma már legendás hírű focistával: Grosiccsal, Puskással, Bányaival.

Orvosi diplomáját 1953-ban kapta meg. Pályafutását Vácon kezdte. Az akkori szabályoknak megfelelően először fél-félévnyi belgyógyászati és sebészeti tapasztalatot szerzett, aztán került a szülészetre, ahol véglegesítették. Vállalt mellékállásokat is. Üzemorvosként, és közeli, kisebb településeken körzeti orvosként tevékenykedett. Egy ideig hozzá tartozott a cigány negyed. Ennek nagy hasznát vette, amikor 1955-ben a szekszárdi száztíz ágyas szülészeti osztályra került. Ott is sok cigány betege volt, akik nagyon szerették, azért is, mert a kedvükért nagyjából megtanulta a lovári nyelvet. Egyébként a helyi társadalmi élet minden szintjéről keresték a páciensek, a város vezető köreiből is.

A megyei kórház főigazgatója, dr. Szentgáli Gyula 1962-ben bízta meg dr. Csók Sándort a paksi szülőotthon vezetésével. Ez gyakorlatilag büntetésnek számított. Áldatlan állapotok fogadták. Gazdasági visszaélésekről, tiltott műtétekről szólt a krónika. A húszágyas szülőotthonban mindössze négy ágy volt foglalt. Aki tehette, máshol hozta világra a gyermekét. Erről a szintről indulva fejlesztették az intézményt harmincöt ágyas, kiemelt minősítésű szülőotthonná. Nem ment máról holnapra. De a jó hír is terjed, nemcsak a rossz. Úgyhogy egy idő után más megyékből is érkeztek ide kismamák, sőt egy tolnai származású, New Yorkban élő nő is úgy döntött, hogy Pakson szül.

– Egy nap láttam – meséli a főorvos –, hogy gólyák köröznek az épület fölött, fészkelőhelyet keresve. A legmagasabb kéményre felvitettem gallyat, venyigét, megtetszett nekik, elfoglalták. Ott költöttek 18 éven keresztül. Amikor megszűnt a paksi szülőotthon, a gólyák is eltűntek.

Felajánlottak egy szekszárdi állást Csók doktornak, de nem érezte már ott igazán jól magát. Inkább az akkoriban indított Család- és Nővédelmi Tanácsadónál helyezkedett el. Annak lett a paksi vezetője, járta a környező községeket 1980-tól 1992-es nyugdíjba vonulásáig. Szüléseket ugyan nem vezethetett, de végezhetett terhesgondozást, tarthatott nőgyógyászati és onkológiai szakrendelést.

– Abban az időben még összejárt az értelmiség – mondja –, s többen úgy gondoltuk: megérdemelné ez a város, hogy legyen egy kórháza. Létrehoztuk a Paksi Kórházért Alapítványt. Én lettem a kuratóriumi elnök. Összegyűjtöttünk hatezer aláírást, de be kellett látnunk, hogy szélmalomharcot vívunk. S akkor módosítottunk a célon: ha kórház nem lesz, legyen egy korszerű rendelőintézet, szakellátással, egynapos sebészettel, kiváló orvosokkal, jó felszereltséggel! Ez megvalósult; örülök, hogy egy kis érdemem nekem is volt benne.

A kilencedik ikszhez közelítő főorvos még meglepően fitt. Magánpraxisát máig működteti. Rendszeresen jár szülőfalujába a kutyáit ellátni, és szívesen sétál a paksi utcákon, ahol a szembejövők közül sokak születési körülményeit ismeri. Mosolyogva mondja: – Boldog vagyok, ha látom ezt a gyönyörű „termést”.

Már csak kevés évfolyamtársa él

Dunaszentgyörgyön született dr. Csók Sándor 1929-ben. Bonyhádon érettségizett 1947-ben és Budapesten szerzett orvosi diplomát 1953-ban. Szülész-nőgyógyász szakvizsgát 1957-ben tett, Pécsen. Dolgozott Vácon, Szekszárdon és Pakson. Az atomvárosban telepedett le, magánpraxisát máig viszi. Megbecsült polgár. Szakmai és közéleti munkásságáért Lussonium-díjjal és Pro Urbe-díjjal tüntették ki. Házas, két lánya és három unokája van. A Semmelweis Egyetemtől 2003-ban arany-, 2013-ban gyémánt-, 2018 októberében vasdiplomát kapott. Akkor, 65 évvel ezelőtt, 562-en végeztek, de ma már csak 17-en élnek.

Hálapénz

Pályakezdő korukban, az ötvenes években, egyik kollégája zsebébe csúsztatott egy beteg harminc forintot. Teljesen pánikba esett a fiatal orvos, hogy mit csináljon. Tízet odaadott a műtősnek, tízet a röntgenesnek, de így se aludt nyugodtan. Reggel visszaadott harmincat a betegnek. Az a műtét neki került pénzébe.