Sok és szerteágazó a munka, de érdekes és izgalmas a feladat

– Mi mindennel foglalkozik egy megyei bűnügyi osztály?

– Nekem ugyan volt fogalmam róla, s azt is tudtam, hogy nagyon sok és sokféle a feladat, de hogy mennyire, azzal csak akkor szembesültem, amikor idekerültem – válaszolta Csorba Szilárd. – Olyan szintű az információáramlás és a feladattömeg, amit még a rendszeren belül dolgozva sem lehetett igazán látni. Az osztály fő feladata a megyei hatáskörbe tartozó bűnügyek nyomozása és vizsgálata. A munkamennyiség arányait tekintve ennél számosabb a megye valamennyi kapitányságán folyó bűnügyi munkát támogató folyamatos segítő, felügyelő szakirányítás. Ugyanakkor izgalmas, érdekes feladat. Hozzánk tartozik a bűnmegelőzési, a vizsgálati, a nyomozó és a gazdaságvédelmi alosztály, összesen 24 emberrel. Nagyobb megyékben ezek a területek önálló osztályként működnek.

– Innen nézve milyen színvonalúnak mutatkozik a kapitányságok munkája?

– Ezen a téren nem ért meglepetés, hiszen már nyomozóként is úgy éreztem, hogy magas szintű szakmai munkát végeztünk. Az is egyértelmű, hogy a kollégák a megyei főkapitányságon – éppúgy, mint valamennyi kapitányságon – elhivatottak, és minden szinten a szakmai maximumot hozzák. Ennek köszönhetően Tolna megyében nincs gond a bűnügyi munkával. Természetesen ez a többi területről is elmondható, hiszen a megye a mutatók alapján csaknem minden szakterületen országos szinten is előkelő helyen szerepel.

– Mi a legszebb ebben a munkában?

– Alapjában véve a bűnügyi munkát szeretem, és valahol minden nyomozó álma, hogy kiemelt ügyekben nyomozhasson. Ezek az ügyek az osztályunkhoz tartoznak, és az eredményes munka elvégzéséhez minden személyi és tárgyi feltétel rendelkezésünkre áll.

– Mi jelenti a napi sikereket?

– A felderítés, illetve a vádirat, majd pedig az ezt követő ítélet. Ez jól mutatja a mi munkánk eredményességét, amelyre büszke lehet, aki az ügyben konkrétan részt vett, de még az a vezető is, aki felügyelte a folyamatot.

– Mi számít kudarcnak?

– Első megközelítésben bizonnyal kudarc, ha egy ügyet nem sikerül felderíteni, ugyanakkor nem biztos, hogy ezt így is kell megélni. Ha ugyanis mindent megtettünk, minden olyan utat lejártunk, amit lehetett, illetve adott esetben kellett, akkor is marad tüske az emberben, de ezt mégsem tekintem a munkánk kudarcának. Nem így élem meg. Az is előfordul, hogy bár tudjuk, ki az elkövető, mégsem áll a rendelkezésünkre elég bizonyíték ahhoz, hogy eredményes felderítés legyen az ügy vége.

– Dolgoznak nők is az osztályon?

– Természetesen, és nagy szükség is van rájuk. Nem mondanám, hogy ez férfimunka, hiszen egy hölgy bizonyos ügyeket másként közelít meg, mint egy férfi. Mást és másként tud kérdezni. Nem beszélve arról, hogy az új büntetőeljárási törvény bizonyos esetekben, például a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél nemhez köti a kihallgató személyét. Ha a sértett nő, akkor őt nőnek is kell kihallgatnia. Saját kérésre azonban ettől el is lehet térni.

– Eddigi és a mostani beosztásai közül melyik volt a legizgalmasabb?

– Mindegyik az volt a maga nemében. A szakmának az alapjait a Szekszárdi Rendőrkapitányságon tanultam meg az alatt a 17 év alatt, amit ott különböző beosztásokban eltöltöttem. Újabb, de másféle kihívást jelentett a tolnai őrsparancsnoki beosztás, amit nagyon szerettem és élveztem, mert azzal a bűnügy mellé megkaptam a rendészetet is. Az új beosztást azonban még most is tanulom, mert jöhet olyan feladat, amilyennel eddig még nem találkoztam. Ami a folyamatos felkészülést illeti, itt van az asztalomon egy halom új, illetve módosított jogszabály, amelyek nemrégiben jelentek meg. Ezeket a változásokat is folyamatosan nyomon kell követni ahhoz, hogy a munkát megfelelően tudja elvégezni az ember.

– Mit szólna hozzá, ha a fia, vagy a lánya felnőve rendőr szeretne lenni?

– Támogatnám akár a fiamat, akár a lányomat, vagy éppen mindkettőt, hiszen ez egy szép szakma. Nagyon fontos viszont az, hogy ehhez a munkához elhivatottság és szakmai alázat kell, úgy érzem, bennem ez megvan, és ha ezt örökölték a gének alapján, arra büszke lennék.

– Mi lesz, mondjuk tíz év múlva?

– Rendőr.

A bűnügyi osztályvezető eddig megtett útja

Csorba Szilárd 1977-ben született Baján. Gyermekkorától kezdve rendőr szeretett volna lenni. Némi kerülővel, a kaposvári tanítóképzőt elvégezve, közvetlenül a diploma megszerzése után a Szekszárdi Rendőrkapitányság munkatársa lett, 2001 augusztusában. Rövid ideig vizsgálóként dolgozott, majd nyomozó lett. 2006-ban főnyomozónak, 2007-ben kiemelt főnyomozónak nevezték ki, egyben a betörési csoport vezetőjévé és a nyomozó alosztály helyettes vezetőjévé. 2013 februárjától volt a nyomozó alosztály vezetője. 2007-ben megkapta a szekszárdi Év rendőre elismerést, 2012-ben a Szőlő-Szem Mozgalom díját érdemelte ki.

2005 óta nős, felesége újságíró-szerkesztő, egy lányuk és egy fiuk van. Munka mellett elvégezte a tiszti átképzőt.

Szabadidejét legszívesebben horgászattal tölti, mert mint mondta, a vízparton csend és nyugalom honol, nem csörögnek a telefonok, ami pont az ellentéte a munkahelyi pörgésnek.