Veszélyes a póker éjszakai világa

– Miért döntött úgy, hogy beavatja a póker világát nem ismerőket a kulisszatitkokba?

– Tizenkét évet dolgoztam a pókeres éjszakában, tavaly november végén fejeztem be az „aktív karrierem” – válaszolta Gál Péter. – Már két éve foglalkoztatott a könyvírás kérdése, ugyanis ilyen könyvet még soha senki nem írt itthon. Nyolc éven keresztül vezettem csapatommal nyereségesen Magyarország első, legális pókertermét, a pécsi Fordan Poker Clubot. Abban az időszakban, amikor egy magyar pókerterem a nyitástól számítva átlag egy éven belül bezárt.

– Mi alapján válogatott a történetek között?

– A történeteket úgy válogattam, hogy izgalmasak legyenek az olvasóknak. Talán emiatt került bele sokkal több balhés sztori is, de vannak olyan történetek is, amelyeket sajnos ki kellett hagynom. Az éjszakában dolgozó, élő emberek tudják, mikor kell földet szórni a parázsra – és ha már megtették, azt nem szabad bolygatni. Mindezek mellett természetesen sok-sok vicc, nevetés is volt ezekben az években.

– Mikor és hogyan szeretett bele a pókerbe?

– 2006-ban Korda Gyuri bácsi tévés közvetítései kapcsán kerültem kapcsolatba én is a pókerrel. Illetve egy film jóvoltából, amelynek a címe: Póker­arcok. Ez a két meghatározó élmény vezetett a kártyaasztal felé.

– Ön szerint mi az, ami miatt a póker többet ad, mint más kártyajáték?

– A No Limit Texas Holdem póker egy tudás alapú szerencsejáték. És pénzben izgalmas csak játszani! Véleményem szerint szórakoztatóbb, mint a többi kártyajáték.

– Nehéz megtanulni pókerezni? Mi különböztet meg egy kezdőt egy profitól?

– Magát a játékot megtanulni nem nehéz. Jól megtanulni viszont idő és sok energia kérdése. A profik sokkal többet tudnak a játékról és ellenfeleikről: valószínűséget számolnak, jól blöffölnek, és az ellenfél által kiadott jeleket jól értékelik. Viccesen ezt úgy szokták mondani egymásnak, hogy „nyitott könyv vagy számomra”. A példát mindig el szoktam mondani, hogy érthető legyen: egy nagyon jó sakkozó egy rossz sakkozót tízből tízszer meg fog verni. Ellenben egy nagyon jó pókeres egy rossz pókeres ellen tízből csak nagyjából nyolc és félszer fog nyerni. A másfél alkalommal kisegíti a szerencse a rosszabb játékost. És hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a többi alkalommal is „csak nem volt szerencsém”, így próbálkozunk másnap is. Holott az ellenfél volt sokkal jobb.

– Mit tanácsol azoknak, akik azért szeretnének megtanulni pókerezni, hogy meg tudjanak belőle élni?

– Azoknak, akik a pókert megélhetésnek célozzák meg, azt mondanám, hogy nagyon nehéz kenyér. Felgyorsult világban élünk, és ez igaz a pókerre is. Tíz éve még simán jó ötlet lett volna, manapság azonban minden jó pókeres már sokat és sokáig tanul. Elég szűk az a réteg, aki ebből stabilan megél(het). Mentálisan nagyon rendben kell lenni, ez fontos.

– Volt-e olyan rossz élménye, amely távol tartotta egy ideig a pókerezéstől?

– Tizenkét év alatt sok rossz élményt is szerez az ember. Életveszélyes fenyegetés, zsarolás… Tudja, van egy mondás: az éjszaka rossz tanácsadó. Tudtam, mit vállalok nagyjából, amikor belekezdtem, és nem ijedek meg az árnyékomtól. A mostani fejem viszont azt mondja, hogy ezek már nem hiányoznak az életemből.

– Hiányzik-e, hogy ismét saját pókerterme legyen? Akár külföldön?