Az egykori zsinagógában emlékeztek meg az áldozatokról

A következő hónapban gettóba zárták őket, Tolna megyében is. Az ezzel a témakörrel foglalkozó tanulmányok szerint Dombóvár 740, Pakson 881, Dunaföldváron 442, Tolnán 404, Hőgyészen 483, Tamásiban 234, Pincehelyen 261,

Bonyhádon 1334 személyt költöztettek elkülönített helyszínekre.

A mintegy 400 érintett szekszárdi lakos választhatott a gettók közül. Bonyhádra 131, Paksra 80, Dombóvárra 62, Pincehelyre 57, Tamásiba 50 fő került. A gettókból június 30-a után, július elején továbbvitték őket gyűjtőtáborokba, a bonyhádiakat Pécsre, a dombóváriak és a tamásiak Kaposvárra kerültek. A paksi gettó gyűjtőtábor lett, ahonnan július 5-e körül egyenesen Auschwitzba szállították a zsidókat. A főleg nőkkel, gyermekekkel, idős emberekkel zsúfolt vonatok 1944 július 9-én érkeztek meg a haláltáborba, ahonnan a döntő többségnek nem volt visszaútja.

Erre a hetvenöt évvel ezelőtti tragédiára emlékezett a múlt vasárnap délelőtt a Művészetek Házában – a volt zsinagógában – a Szekszárdi–Magyar Izraeli Baráti Társaság, a Szekszárdi Izraelita Hitközség és a megyeszékhely önkormányzata. A közönséget Friedmann Tamás köszöntötte, a hitközségi elnök az emlékezzünk és emlékeztessünk gondolat jegyében mutatott rá arra, hogy sajnos ma is lehet találkozni antiszemita jelenségekkel.

Ács Rezső, Szekszárd polgármestere egyebek mellett beszélt arról a mindennapi megmérettetésről, melynek céja éppen az lehet, hogy ne találtassunk könnyűnek. Ám hetvenöt éve nagyon sokan könnyűnek találtattak és ez tragédiához, emberek legyilkolásához vezetett. Arra is rámutatott, hogy Szekszárdon, talán egyedül az akkori magyar városok közül, nem volt gettó. Köszönhetően a polgármester, Vendel István elhatározásának, aki nem hajtotta végre az erre vonatkozó utasítást. A szekszárdi zsidóság azonban a polgármester bátor tette ellenére sem menekült meg.

A rendezvényen fellépett a Tücsök Zenés Színpad, Béresné Kollár Éva művészeti vezető növendékei műsorukkal Szenes Hanna tragikus életébe engedtek bepillantást. Petrovics Péter rabbi Klavanszkij Anatolij kántorral együtt tartott liturgia megemlékezése után koszorúzás zajlott le az épület előtti Holocaust emlékműnél. Végezetül, Petrovics Péter kaddisát, azaz ősrégi zsidó imáját követően a közönség több tagja felkereste a szekszárdi izraelita temetőt. Itt tekintették meg azokat a kőlapokra vésett neveket, melyeket mártíriumságot szenvedett hozzátartozók, ismerősök viseltek.

Szenes Hanna a harmincas években többször is nyaralt a megyében

Szenes Hanna 1921-ben Budapesten született. Édesapja, Szenes Béla ismert újságíró és színpadi szerző volt. Hanna a fővárosban református lányok számára létesített magániskolába járt és kitűnő érettségit tett. Továbbtanulását azonban megakadályozták a zsidótörvények, ezért 1939 szeptemberében kivándorolt Palesztinába. Katonai kiképzése után egyike lett annak a tizenhét személynek, akiket az angolok ejtőernyővel ledobtak Jugoszláviába, megakadályozandó a magyar zsidók deportálását. A magyar területre érkező Szenes Hannát egy csendőrjárőr elfogta. Megkínozták, majd 1944 novemberében Budapesten a nyilasok agyonlőtték.

A későbbi mártírlány a harmincas évek végéig rendszeresen dombóvári rokonainál nyaralt. Itt ismerkedett meg és került gyengéd viszonyba Pataki Ferenc gimnáziumi tanulóval, a későbbi híres fejszámoló művésszel és dísz­polgárral. Ma egy tér és egy utca jelzi összetartozásukat és őrzi emléküket.