A papírtömeg mögött látni kell az embert

Dr. Horváth Edit Írisz a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának gazdasági igazgatója, aki a Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör jogi és adminisztratív ügyeit is intézi, természetesen díjazás nélkül. Tanulmányait ezen az egyetemen kezdte jogász hallgatóként, majd harmadévesen felvételizett közgazdaságtani képzésre. Két évig párhuzamosan végezte mindkét szakot, 2006 szeptemberétől polgári eljárásjogot oktat ugyanott, később PhD-fokozatot szerzett, 2014-től a dékáni hivatalt vezette, 2016 július elsejétől gazdasági igazgató. A tanítást sem hagyta abba, jelenleg már adjunktusként dolgozik.

– Nagyon meglepett a kitüntetés, hiszen csak azt teszem, amit mindig is fontosnak tartottam, az emberek segítését. A hallgatóimnak is mindig azt hangsúlyozom, hogy ne a jogi ügyet és aktát, az olykor hatalmas papírtömeget nézzék, hanem lássák meg mögötte az egyes embert, akinek a szóban forgó probléma, illetve döntés nagyon fontos. Éjszakákat nem alszik, míg a problémája rendeződik. A doktori értekezésemet is a kis értékű követelések perbeli érvényesítéséről írtam, mondta.

Már a déd- és az ükszülei is tagjai voltak a hajdani társaskörnek. Ő maga már gyerekkorában kapcsolatba került velük, mert a nagymamája volt az egyike azoknak, akik 1990-ben körbejárták a régi tagokat, hogy újjáalakítsák a Társaskört, és többször is vele volt ezeken a megbeszéléseken. Amikor 18 éves lett, be is lépett a társaskörbe, átvéve a stafétabotot. Természetes számára, hogy a szakterületének megfelelő ügyeket intézi. Megírja a pályázatokat, eljár a bíróságoknál, adminisztratív ügyekben segít. Mint mondta, ez annál is inkább nem okoz különösebb gondot, mert ehhez nem kell Szekszárdon lenni, bár gyakran jár haza, hiszen a mai világban az internet segítségével szinte bárkit el lehet érni, bármit el lehet intézni. Hozzátette még, hogy az elektronizáció jelentős változásokat hozott az élet szinte minden területén. Igencsak megváltoztatta a hallgatók mentalitását, gondolkodásmódját is. Minden gyorsabb lett, rövidebbek a határ­idők. Nem ellensége az okostelefonnak, hanem igyekszik rávezetni a hallgatókat arra, hogy „a társasági élet” mellett a tanulmányaikhoz, majdani munkájukhoz is használják az okos eszközöket.

Arra a kérdésre nem egyszerű a válasz, hogy mi a különbség a külföldi és magyar diákok közt, mert egészen más az oktatási struktúra más országokban, mint Magyarországon. – Itthon inkább azt látom, hogy a jogász szülő elvárja legalább az egyik gyermekétől, hogy ő is az legyen. Talán ebből fakadóan is a magyar hallgatók kevésbé érdeklődőek, mint a külföldiek, akkor is ha nálunk tanulnak. Majd hozzátette, ha külföldön tart előadást, az is lehet a fokozott érdeklődés hátterében, hogy ha már az előadó megtett több száz, vagy akár ezer kilométert, akkor nyilván érdemes odafigyelni arra, amit mondani akar.

Ma már a szülei generációja alkotja a törzsgárdát. Zárójelben megjegyzendő, hogy éppen az édesanyja, Horváth Jánosné, Edit a „közösség lelke.”

Írisz szabadidejét legszívesebben olvasással tölti. Néha több könyvet is olvas párhuzamosan. Beszélgetésünk idején az orosz cári család életéről szóló regényt olvasott. Ugyanakkor szívesen túrázik is. Szekszárdiként nem annyira meglepő, hogy szereti a jó szekszárdi borokat és hobbija a pálinkakészítés, annak ellenére, hogy nem fogyasztója. Mindezek mellett nagy szerelme az orosz nyelv. Három éve kezdte el tanulni Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij nyelvét. Külföldi konferenciákon, egyetemeken általában angolul, de németül is tart előadásokat. A jogi előadásokat általában megírja magyarul, majd lefordítja. Ha valamit nagyon gyorsan kell elkészíteni, azt eleve az idegen nyelven veti papírra.