Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapott Vörös Géza

Amikor gratuláltunk dr. Vörös Gézának a kitüntetéséhez, rögtön hozzátette, valójában csak virtuális módon kitüntetett, hiszen március 14-e előtt egy nappal – éppen a járvány miatt – a Miniszterelnökség lefújta a Várkert Bazárba tervezett ünnepséget, ahol átvehette volna a kitüntetését.

A kiváló szakember negyvenhat éve van a pályán, és tervei szerint ez évben menne nyugdíjba.

Dr. Vörös Géza hivatalos méltatását olvasva meglepődhet az ember, mennyi mindennel foglalkozik. A kecskeméti főiskola címzetes tanára, a Növényvédelem szakfolyóirat szerkesztő bizottságának a tagja, rovatvezető, eddig közel kétszáz cikket publikált, ebből húszat idegen nyelven, több könyvet írt kistermelőknek, nemzetközi konferenciákon vett részt és tartott előadást. Ő az az ember, akit rendkívüli szerénysége mindig megakadályozott abban, hogy erről akár említést is tegyen. És ő az az ember, akihez ismerős és ismeretlen is úgy megy oda: – Géza, mondja meg nekem… És ő már válaszol is a kérdésekre.

– Az eddigi munkásságom során végigjártam a ranglétrát – emlékezett vissza pályájára a most 64 éves kitüntetett. – Laboránsként kezdtem, szaktanácsadóként folytattam, voltam igazgató, most osztályvezető, és remélem, mindig megmaradtam annak, aki segíteni próbált az embereken. Az évtizedek során kialakult egy kölcsönös tisztelet a termelők és köztem, és ez jó érzés – tette hozzá.

Hódmezővásárhelyen született, ott végezte az általános és középiskolát. A felsőfokú tanulmányait a keszthelyi agrár­egyetemen folytatta. A felesége, Terike évfolyamtársa volt, ő csábította katonaság után Szekszárdra.

A rovarokhoz való vonzódása gyermekkora óta elkíséri. Kezdetben a darazsak voltak a kedvencei, röptükben megismeri most is, melyik fajhoz tartoznak. Szerette boncolni, preparálni őket. Büszkén mondta, hogy mára értékes gyűjteménnyel rendelkezik, még Koreából származó selyemlepkéje is van.

Szerinte nagyon sok dolog érdekes a rovarokban. A viselkedésük, a túlélésre való törekvésük. Nagyon racionálisak, az utódnemzés a legfontosabb a számukra. A mostani kedvencei a hangyák. Óriási titkokat hordoznak, összetartók, erősek, fegyelmezettek. A tudósok máig nem tudták megfejteni a hangyák viselkedésének ökológiai hátterét. Azt is elmondta, hogy rengeteg új rovarfaj jelenik meg, a szakembereknek sok fejtörést okozva. A szabad kereskedelem, az országok, kontinensek közötti szabad mozgás megkönnyíti, hogy az eddig sosem látott rovarok nálunk is megtelepedjenek.

Dr. Vörös Géza másik szenvedélye az időjárás: 1981 óta naponta feljegyzi az észleléseit. Azt mondta, rengeteget változott a klíma az elmúlt évtizedekben. A globális felmelegedés nem csupán egy tartalom nélküli divatos kifejezés, évről évre tapasztalható a hatása. – A nyolcvanas évek közepétől még csak azt éreztük, hogy „szúr a nap”, könnyen leégtünk, ami akkor újdonság volt. Később egyre gyakoribb lett a tartós, többhetes kánikula, mára pedig egyre jellemzőbb nyáron a légköri aszály.

Igazi szekszárdi vált belőle, tanácsait saját ültetvényén is leteszteli

A kiváló szakember, amikor éppen nem a hivatalban dolgozik, akkor a szőlőjében, gyümölcsösében élvezi a szabad levegőt. Igazi szekszárdi vált belőle, akinek ültetvénye, bora van, annak minden gondjával, örömével. Ahogy fogalmazott, ez az ő megfigyelőbázisa. Saját kárán is tanul időnként, hiszen itt szembesül azzal, hogy helyes volt-e a szakmai tanács, amit másoknak is adott.

Dr. Vörös Géza nős, két felnőtt gyermeke van, lánya építőmérnök Dunakeszin, fia molekuláris biológus a fővárosban. A PhD-értekezését 2002-ben készítette el és védte meg a Veszprémi Egyetemen, ennek témája a globális felmelegedés és a klíma hatása a rovarokra. Több szakmai bizottságnak tagja, a növényvédelmi szervezetben végzett kiemelkedő munkájáért számos kitüntetést kapott.