Az önmagában bizonytalan fiatal nyúl kábítószerekhez

Amennyiben egy társaságban mindenki elszívja a maga adagját a marihuánából, vajon ki az, aki függő lesz? Nyilvánvalóan nem mindenki, aki szívott. Számít, hogy mikor találkozik a szerrel, a tizenkét-tizenöt éves kevésbé védett. A felnőtté válás korát éli, amikor azt sem tudja, ki ő, az identitás még nem alakult ki. Nem tudja, mit akar az élettől, csak tapogatózik. Elég jó pasi vagyok? Elég jó nő vagyok? Elég jól csinálom a dolgaimat? Mi lesz, ha nem? Ez a bizonytalanság szorongató tud lenni. Ugyanakkor lényeges, hogy mekkora fokú, és van-e a tarsolyban megfelelő megküzdési eszköz. Jobbik esetben sportol, kórusban énekel vagy rajzol. Rosszabb esetben szerhez nyúl. Például mert ezt látja bátyjánál, látta apjánál. Drogozni jó érzés, legalábbis ha megtanulja, hogyan kell az ezzel járó kellemetlen mellékhatásokat tompítani – magyarázza Kálóczi Andrea.

A tizennyolc év alattiak ritkán kérnek egyedül segítséget, a fiatalok elég gyakran mennek családostól a RÉV-hez. Az ő esetükben ugyanis általában előbb észleli a család, hogy baj van, mint maga az érintett.

Kálóczi Andrea arról is beszélt, hogy egyes családok „érdekeltek” a szerhasználat fenntartásában. Ez talán furcsán hangzik, de ez azt jelenti, hogy a család panaszkodik, hogy a gyerek drogozik, de tudattalanul mégis fenntartja a szerhasználatot. Például amikor apa és anya „nincs jóban egymással”, vagyis állandósul konfliktus van köztük. Érzik, hogy nem úgy élik az életüket, ahogy kellene, nem tudnak párként jól működni, de a megoldást sem találják. Ilyenkor előretolhatják a fiatalt, hogy vele foglalkozhassanak, addig sem kell saját magukkal, házasságukkal. Ezáltal a fiatal válik tünethordozóvá.

A szakember szerint az sem egészséges, ha nincsenek tisztázva a szerepek. Ha például a gyerek határozza meg, hogy mikor mi fog történni, vagy ha nem biztosítottak a kellő határok. Nem szerencsés, ha a lakás „átjáróház”, kopogás nélkül nyitnak be a serdülőhöz, de az sem, ha a tizenhat-tizennyolc éves fiúgyerek mellé bebújik az anya egy vasárnap délelőtti szunyókálás erejéig.

A szülő hozzáállása mindig kulcskérdés. Mi a motivációja, van-e önreflexiója, mennyire lát rá saját viselkedésére? Nem mindegy, mikor és hogyan segítünk: a pokolba vezető út is jó szándékkal kikövezett – magyarázza Kálóczi Andrea. A szakember szerint az nem segít, ha kimenti iskolai kötelezettségei alól, vagy ha kifizeti tartozásait. – Ha mint anya ellenérdekelt vagyok abban, hogy a gyerekem felnőjön – szeretném magam mellett tudni, mert az biztonságosabb, mint a férjemmel élnem –, ha gátolom a fiatal kirepülését, akkor önállótlanná teszem őt. Ez egy ambivalens kapcsolat – szögezi le.

Kálóczi Andrea sok esetben nem a szerhasználatról beszélget, hanem, mondjuk arról, hogy az érintett fiatal apja, anyja milyen szülőnek, feleségnek, férjnek tartja magát, hogyan működik a család, milyen szabályok, szerepek mentén élnek, milyen volt az eredeti család, milyen intergenerációs minták uralkodnak.

A kis falvakban jellemzően a perspektíva hiánya következtében terjedt el a szerhasználat: a fiatal azzal szembesül, hogy apját és nagyapját is munkanélküliség sújtja. Nélkülözés, uzsorázás és előítéletek miatt szenvednek, kizsákmányolják őket. A családok az adott nap túlélésére összpontosítanak, nem rendelkeznek jövőképpel. Nem a szegénység az alapvető gond, hanem az, hogy nincs perspektíva: nem hisz abban, hogy valamit el fog érni az életben. Ha nem érzi magát biztonságban, nem tud megbízni másokban, nem számíthat senkire, nincsenek a közösségben sikerélményei, nem lát lehetőséget a kiútra, az elvezethet a szerhasználathoz.

A terápia vagy konzultáció során nem kulcsfontosságú, hogy pontosan mit használt a fiatal, inkább a szer határmechanizmusa a lényeges. A szer összetétele az elvonási tünetek, vagy mérgezés esetén fontos inkább.

Ha eleve úgy állunk hozzá a szerhasználó fiatalhoz, hogy bűnöző, vagy hazug, ne várjuk el, hogy ő mindent megtesz azért, hogy megváltozzon. Példaként említette, hogy amennyiben az iskolában valakit elkönyvelnek deviánsnak, az a gyerek az elvárásoknak megfelelően is fog viselkedni. Kálóczi Andreánál ezért mindenki „tiszta lappal” indul.

Kisközösség

Tolna megye drogfogyasztás szempontjából nem sokban különbözik egyéb régióktól, mondta Kálóczi Andrea, a RÉV Szenvedélybeteg-Segítő Szolgálat szekszárdi intézményvezetője. Ugyanúgy elérhetőek, beszerezhetőek az anyagok Szekszárdon és bármelyik faluban egyaránt. Ami különbséget ad, az a nagyváros hiánya: a kisebb település személyesebb. Fontos ugyanis, hogy mennyire figyelünk egymásra, mennyire figyel ránk a család, a lakó- és az iskolai közösség. Mennyire nyújtanak támaszt a fiatalnak vagy hanyagolják el őt? Működnek-e azok a fajta kisközösségek, amelyekben siker­élményeket szerez?

Itt kezdődhet a szerhasználathoz vezető út, és ezen a téren a vidék világa picit szerencsésebb. Emberléptékűbb az élet, nem vesznek el olyan könnyen. A kábítószer-fogyasztás mértéke ennek megfelelően talán csekélyebb, mint Budapesten. De természetesen Tolna megyében is akadnak szegmensek, ahol nem annyira jó a helyzet. Talán az is hátránya a vidékiesebb közegnek, hogy több a tabu, jobban takargatják a problémákat.