Hiteles adatokat gyűjt az elődökről az utódoknak

Öt székely falu anyakönyvi adatait (születés, halál, házasságkötés) viszi számítógépre a bátaszéki Rudolf László. A munkát több mint egy évtizede kezdte, amivel elkészült, azt könyv alakban is megjelentette. Józseffalva 440 oldalas, Andrásfalva 650 oldalas, Fogadjisten 120 oldalas, A4-es méretű kiadvány. A két nagyobb településen még dolgozik. Istensegíts ezer, Hadikfalva ezerötszáz oldal körül áll majd meg.

– Programozóként kezdtem azzal szórakozni már a kilencvenes években – meséli –, hogy a saját családfámat gépre vigyem. Aztán azt gondoltam: ha úgyis átnyálazom az anyakönyveket, miért ne rögzítsem a többiek adatait is? Persze ez nemcsak a rögzítésről, hanem a kereshetőségről is szól, ami elég komoly szakmai kihívás. Konkrétan 2007-től indult ez a dolog, édesanyám falujával, Józseffalvával kezdtem. Nem kellett messzire menni kutatni. Az anyakönyvek a bátaszéki plébánián hozzáférhetők voltak Herendi János plébános engedélyével.

Bukovina a Kárpátokon túli terület. A monarchiához tartozott, de nem képezte a Nagy-Magyarország részét. Viszont a székelyek lakta öt falu miatt figyeltek rá az anyaországban. A két állam megállapodott arról, hogy a lakosságot a román közegből kiemelik és „hazahozzák”. Először, 1941-ben a visszacsatolt Délvidékre, Bácskába telepítették őket, ahonnan aztán 1944-ben, szinte a fronttal együtt mozogva, életveszélyes körülmények között költöztek tovább, a legtöbben Tolnába. A bukovinai székelyek kulturális központját Bonyhádon alakították ki. Itt őrzik a hagyományokat, míg az öt odahagyott falu az eltelt nyolcvan év során teljesen elrománosodott. Talán tíz magyar ajkú család maradt ott.

A múlt feltárását, megőrzését segíti Rudolf László munkássága. Rengeteg adatot és fényképet kapott ehhez. Mindent feldolgozni képtelenség. Egyesek életútja igen bonyolult, vezetnek szálak külföldre is. Nem volt ritka a 10-15 gyerek, és gyakori az azonos vezetéknév. Józseffalván 155 Péter család, Andrásfalván 247 Sebestyén család élt. Azt a célt tűzte ki, hogy az 1830 és 1944 közötti anyakönyvek tartalmát digitalizálja. Több tízezer adat, ami már nem is kutatható helyben. Az anyakönyvek általában azokba a falvakba kerültek, ahová az áttelepülők papja költözött: Aparhantra, Hidasra, Tevelre, Hőgyészre. Később összegyűjtötték őket, és a pécsi püspökség, illetve a kalocsai érsekség levéltárában helyezték el.

– A családok fotóit is jó volna közreadni – mondja –, ez Józseffalvánál sikerült is, de a többinél várat magára. Egyelőre a családkönyveket akarom befejezni. Istensegíts talán jövőre kész lesz, Hadikfalva meg újabb 2-3 év múlva. Ez nem csak szakmailag, érzelmileg is nagyon fontos feladat. Már annyira beleástam magam, hogy ha valaki a felmenőiről érdeklődik nálam, nagyon gyorsan be tudom azonosítani a családját. Programozóként meg úgy gondolom, az a dolgom: hiteles, használható adatállományt szolgáltatni az elődökről az utódoknak.

Rengeteg családi fotót is kapott

Munkájához sokaktól kapott ösztönzést, anyagi és erkölcsi támogatást Rudolf László. Név szerint említi a bonyhádi Höflerné Kelemen Emmát, a kakasdi Sebestyén Lajost, a szekszárdi Sebestyén Gyulát és a bátaszéki Illés Gáspárt. Kapcsolatba került a székelyek DNS-kutatásával foglalkozó Elizabeth Longgal is, akinek a férje volt székely. A hivatalos adatok begyűjtésén túl számos idős székellyel beszélgetett személyesen, további információkat szerezve. Ezen alkalmak során jutott a legtöbb fotóhoz, melyek feldolgozására, publikálására egyelőre nincs kapacitása. De reméli, hogy lesz, ha az alapadatokat tartalmazó köteteket befejezte.