Egy legendás tanáregyéniség regénybe illő élete

A Bonyhádi Öregdiák Szövetség legfrissebb, júniusi hírlevele megemlékezik a nemrég elhunyt Ambrus Péterné testnevelő tanárról, útravalót közöl Aradi András esperestől, bemutatja az 1958-as tablót, megszólaltatja Bertalan Tamás alkotót és jó egészséget kíván a 80. életévét nemrég betöltő, legendás tanáregyéniségnek, Nikodémusz Józsefnek.

Miképpen azt Filó Tamás BÖSZ-elnök írja méltatásában Nikodémusz Józsefről, „alig akad olyan öregdiák, aki ne kötne hozzá vagy édesapjához valamilyen személyes történetet, hiszen ők ketten együtt több mint hatvan évig voltak az iskola tanárai. Nikodémusz József 1940. június 13-án született a kárpátaljai Rozsnyón. Kétévesen, 1942-ben került Bonyhádra, amikor édesapja tanári állást kapott a gimnáziumban. 1958-ban szerzett jeles érettségi vizsgáját követően Pécsen, az Állami Pedagógiai Főiskolán tanult magyar-német szakon. Kezdő tanárként a győri Kossuth Lajos Általános Iskolában tanított, majd műszaki érdeklődésének eleget téve – az ajkai timföldgyárban töltött évek után – Veszprémben dolgozott laboránsként a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetében, 1969-ben pedig okleveles szilikát szakos vegyészmérnöki diplomát szerzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Mindeközben már 1964-től tanított a bonyhádi gimnáziumban, a magyar és a német mellett matematikát, oroszt és kémiát is. 1978-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán elvégezte az ének szakot is. Munkásságát nyugdíjba vonulásakor, 2000-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel ismerték el, 2002-ben Bonyhád Város Önkormányzata Merész Konrád-díjban részesítette. 2013-ig még tanított a bonyhádi gimnáziumban.”

Polihisztor személyiség, regénybe illő élet, állapítható meg, melyet sajnos egy súlyos baleset felhőz be. Kirchné Máté Réka szerkesztő – ugyancsak Nikodémusz tanítvány – tette hozzá a fentiekhez: a közszeretetnek örvendő pedagógust néhány évvel ezelőtt „a börzsönyi szerpentin alján, kerékpárja mellett az út szélén találták ájultan, fejét a betonba ütötte. Tíz nap múlva agyműtétet hajtottak végre rajta. Azóta otthonában él, felesége és szerető családja gondoskodik róla. (...) És ha a legtöbb emlék el is veszett, a hegedűt minden este kézbe veszi, és bármelyik kért dalt hibátlanul eljátssza.”