A kadarka lehet a klímaváltozás nyertese

A kadarka egy rendkívül sokszínű szőlőfajta, amelyből az egyes borászok keze alatt teljesen eltérő karakterű borok készülhetnek. Vannak olyan borászok, akik értik, mindennél többre becsülik, játszanak, kísérleteznek vele, és vannak olyanok, akik meg sem próbálják megérteni, így inkább nem is termesztik. Sokak szerint ugyanakkor a kadarka az egyike a legmagyarabb vöröseknek.

A kadarka feltehetően a Balkánról került hazánkba több száz éve, a török időszak végén a betelepült szerbek közvetítésével, de eredeti génforrásként Kis-Ázsiát jelölik a szakemberek. Nagyon hamar elterjedt szinte minden magyar borvidéken, nagyobb ültetvényei az Alföldön, Kiskőrös környékén, Nagyvárad környékén, a Délvidéken és Tolna, Vas megyében alakultak ki. A II. világháborút követő szocialista tervgazdálkodásban a kadarka ültetvények jelentős részéről lemondtak, vagy más fajtákra cserélték, melyek kevesebb odafigyelést igényeltek. A kadarkater­mesztés hanyatlani kezdett, termőterülete lezsugorodott, és ekkoriban csak a kiskertekben, öreg, elhagyott tőkék között lehetett megtalálni.

Kadarka név alatt igen sokféle szőlőklónt értünk. Léteznek mélyvörös, vagy egész világos, rózsaszín, tömött fürtű, vagy lazábban álló, apróbb és egész nagy szemű változatok is. Ezek szerencsére Szekszárdon néhány elhivatott borászcsaládnak köszönhetően megmenekültek, ők ugyanis folyamatosan kutatják, és gyakran újratelepítik ezeket a klónokat. Szekszárdon a legnagyobb méretű kadarkaültetvények közül is kiemelkednek a Mészáros, a Heinmann és az Eszterbauer család kadarkaültetvényei. A Mészáros Borház legnagyobb mértékben mészi kadarkákból álló, Szekszárd legnagyobb egybefüggő kadarkaültetvénye. A tulajdonos szerint a kadarka igen jól viseli a nagy melegeket, és a globális klímaváltozás is előnyösen érinti, hiszen a melegebb években ad kiemelkedőbb minőséget, sőt a kivételes években képes akár aszúsodni is.