Nem a Csele-patakban lelte halálát II. Lajos magyar király  

– Miért választották a következő lépésben Mohácsot?

Pap Norbert: – A Mohács-kutatás ötlete 2016 szeptemberében született meg a szigetvári szőlőhegyen, a mohácsi csatában győző Szulejmán szultán turbéki síremléke közelében. Szigetvár 1566. évi ostromának 450. évfordulójára emlékezett akkoriban a város és Magyarország. A szulejmáni türbe azonosítására és feltárására irányuló kutatásaink sikerre vezettek. Az alkalmazott módszer, az intézményeken és tudományágakon átívelő összefogás azt mutatta, hogy összetett történeti problémák megoldására is alkalmasak lehetünk. Így merült fel a gondolat, hogy 2026-ra, a csata ötszázadik évfordulójára rekonstruálhatnánk a tizenhatodik századi mohácsi csatatájat, tisztázhatnánk az ütközet pontos helyszínét.

– Hogyan és hol találták meg az 1526 augusztus 29-én lezajlott ütközet helyszínét?

Pap Norbert: – Nagyon régóta tart a vita, hogy hol is zajlott pontosan a mohácsi csata. Brodarics István történetíró szerint a magyar seregtől bal kéz felé egy mocsár húzódott. Szintén említett egy árkot vagy völgyet, amely mentén a csata zajlott. Tőle tudjuk azt is, hogy az ütközet centrumában volt egy domb, annak aljában pedig egy falu, Földvár, ahol az ellenség az ágyúkat állította fel. Ezeket a helyszíneket kellett beazonosítanunk az írott források és térképek elemzésével, számítógépes modellezéssel. Az eredményeink szerint az említett mocsár Mohácstól délre a Vizslaki-rét, a völgy egy egykori Duna-meder, amely innen délkelet-északnyugati irányban húzódott Nagynyárádig, e mentén található az eddig feltárt öt tömegsír is. Sátorhelyről pedig tudjuk, hogy a 18. századig Földvárnak hívták, és a Mohácsi-síkság legmagasabb része, a Sátorhelyi-hát is éppen itt található.

– Milyen építmények nyomait tárták fel?

Kitanics Máté: – Ez a kutatás jelentősen eltér a szigetváritól. Ott tudtuk, hogy oszmán kori épületek, egy türbe, egy dzsámi, egy kolostor, egy katonai kaszárnya és az ezeket őrző palánkvár helyét kell beazonosítanunk, ezek nyomait kell feltárnunk. A mohácsi csata helyszínét a forrásokban szereplő földrajzi információk jelölik ki, majd ezt követően a hadileletek alapján a fémkereső műszeres vizsgálatok határolják le. Jelenleg a kutatások első fázisában vagyunk. Előrehaladtunk viszont a csata első oszmán és keresztény emlékhelyének vizsgálatában. Az úgynevezett Császárdombon ugyanis Haszán budai beglerbég 1630 körül a török győzelem emlékére egy fa pavilont emeltetett, és egy kutat ásatott, amelynek helyszínét és maradványait a Mohácsról Udvarra vezető 56-os út bal oldalán, az egykori Törökdombon azonosítottuk be. Érdekes, hogy amikor a keresztény seregek Mohácsot felszabadították, 1687-ben itt a pavilon helyén egy kis kápolnát emeltek, ezzel szimbolikusan is visszafoglalva a területet.

– Milyen okok vezettek a csata elvesztéséhez?

Pap Norbert: – A tágabb kutatócsoportban más kollégák foglalkoznak ezzel a kérdéssel, de annyit elmondhatok, hogy fő okként a kutatás jelenleg a mintegy háromszoros túlerőt nevesíti.

– Hogyan halt meg II. Lajos király?

Pap Norbert: – Hosszú ideig tartotta magát a legenda, miszerint a király menekülés közben többedmagával a Csele-patakba fulladt. A források azonban arról tanúskodnak, hogy az uralkodó és kísérete, számos más túlélőhöz hasonlóan a Duna felé menekült. A 16. században a mohácsi Duna-ág jóval keskenyebb és sekélyebb volt, mint manapság, akkoriban ugyanis a baracskai Duna-ág volt a szélesebb és a mélyebb. A király a mohácsi Duna-ágon a lovával átúsztatott, de a kijutás a túlsó, szigeti parton már nem sikerült, a vízbe veszett. A Csele-patakot eredetileg egyáltalán nem tekintették a történések helyszínének, és azt is leszögezhetjük, hogy abban átlagos körülmények között nem kell úsztatni, villámárvíz idején pedig nem lehet átkelni rajta.

– Szóljunk röviden a csata történelmi következményeiről.

Pap Norbert: – A csatát követően az ország védekezőképessége meggyengült. A király halála miatt utódlási konfliktus, illetve polgárháború alakult ki. Ez tovább pusztította a védekezésre fogható erőforrásokat, amely aztán az ország három részre szakadásához vezetett.

– Milyen következtetésre jutottak a korabeli írásos emlékekből és a helyszíni eredményekből, ezek mennyiben módosíthatják az eddigi történészi értelmezéseket?

Pap Norbert: – A Magyar Tudományos Akadémia százhúsz millió forintos támogatásának köszönhetően soha nem látott volumenű összefogásra került sor. A kutatásokat Fodor Pál professzorral, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatójával közösen vezettük. Intézményeket, szakterületek sorát ívelte át a kooperáció. Élvonalbeli kutatók foglalkozhattak három éven át a mohácsi csata ügyeivel. Ebből nagyon sok új eredmény is született: az év végéig tíz könyv megjelenése várható. A korábbi történészi lehetőségeket ezzel tisztességtelen lenne összehasonlítani. Annyit viszont elmondhatok, hogy a mi szűkebb szakmai területünkön, a történeti földrajz terén előzmények nélküli vizsgálat folyt. Bizonyítékokon alapuló módszerrel azonosítottunk több, a csata idején fontos szerepet betöltő helyszínt. A módszertan elég újszerű, a csatatáj rekonstrukciójához a hagyományos kutatási metódusok mellett modern technológiákat, távérzékelést és térinformatikai modellezést is alkalmaztunk.

– Miért tartják fontosnak, hogy kutatási eredményeik eljussanak a szélesebb közvéleményhez?

Kitanics Máté: – A szigetvári kutatásaink alapján elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk. Mi nem gondoljuk azt, hogy egy kutatásnak öncélúnak kellene lennie, inkább azokat a kihívásokat szeretjük, amelyek valamilyen formában kézzel foghatóvá válnak, tárgyiasulnak: látogatóközpontok, múzeumok, kiállítások jönnek létre. Mindez pedig többek között a turizmust, a helyi gazdaságot is erősíti. Annak érdekében pedig, hogy az eredményeink minél nagyobb közönséghez jussanak el, nemcsak szakcikkeket írunk, hanem ismeretterjesztő munkákat is, és a kutatásainkról számos hazai és nemzetközi dokumentumfilm is készült, készül. Az idei évfordulón a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban mutatjuk be a 2018 óta folyó vizsgálatainkat összegző kötetet „Mordortól Mohácsig – a mohácsi csatatáj történeti földrajzi kutatása” címmel. Az említettek mellett pedig mohacsvita.hu címmel egy honlapot is működtetünk, ahol minden lényeges információ szerepel, és kulturált módon bárki megírhatja a véleményét, vitatkozhat is velünk.