Szekszárd jelenti a családot, életünk minden mozzanatát

– Honnan indult, mi köti Szekszárdhoz?

– Egy vallomással kezdem, tavaly október óta nyugdíjas vagyok, így a cégnek új vezére van, ettől függetlenül elviselnek itt minden nap, mondta mosolyogva Korcsmár István. – Szekszárdhoz közel Mözsön töltöttem gyermekkoromat, a közép- és felsőfokú iskolákat Budapesten, Baján végeztem. 1977 nyarán kezdtem dolgozni Szekszárdon és 1978 nyárán vett férjül egy szekszárdi leány, Spirk Márti. A számokból látszik, életem nagyobbik felét szekszárdiként éltem meg. Hogy mit jelent nekem Szekszárd? Ez a város jelenti a családot, a barátokat, a munkahelyet, az életünk minden apróbb-nagyobb mozzanatát. Bárhonnan közelítjük meg a várost, a dombok láttán mindig eszünkbe jut, hogy hazaértünk. A városnak és benne az embereknek – a borról nem is beszélve – olyan kisugárzása van, amit igazán másutt nem találtunk meg.

– Fiatalon, tele tervekkel milyen pályára készült? Szerepelt-e az elképzelései között az építőipar?

– Amikor végeztem a főiskolán – a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ösztöndíjasa voltam –, a pályám eleve elrendelt volt. Három évet húztam le tervezőként, 1981-ben Juhász Sándor átcsábított a viszonylag újonnan alakult DÉLVIÉP-hez, ahol a szakmai pályafutásom meghatározó tíz évét töltöttem el. Ezek után 1991-ben megalakítottuk az Alisca Bau Kft.-t. Igazából jövőre lesz negyven éve, hogy a kivitelezők kenyerét eszem, és nem bántam meg a választásomat. Hiszen nincs nagyobb öröm annál, mint amikor a munkák végén olyan produktumot adunk át, amely évtizedekig fennmarad, meghatározva az emberek életét, javítva környezetünket.

– Az Alisca Bau jogelődje, az építőipari Kft. 1991-ben alakult, a honlapja szerint családias kisvállalkozásként. Kérem, mondja el, hogyan indultak, kiket céloztak meg ügyfélként?

– Tizenhárman kezdtünk dolgozni. A rendszerváltás után voltunk, a gazdaság szétesett apró vállalkozásokra, mindenki kereste a helyét, nem voltak keretek, nem voltak kidolgozott rendszerek. Igazából vadnyugati vagy vadkeleti módszerek uralkodtak a piacon. Ezen a pályán elég nehéz volt életben maradni, voltak keserves heteink, hónapjaink. Azt szerettük volna csinálni, amihez értünk. „Előző életünkben” közműépítéssel foglalkoztunk, és ezt vittük tovább most már tulajdonosi szemlélettel. Az elmúlt közel harminc év igazat adott nekünk.

– Jövőre lesz harmincéves a cég, hogyan változott maga a vállalat, illetve a gazdasági környezet?

– A mai magyar gazdasági környezet semmiben sem különbözik az unióstól, legfeljebb nekünk jóval kevesebb idő állt rendelkezésre a tanulásra, de megtanultuk a leckét. Létrejött egy fejlett piacgazdaság. Az építőipar az elmúlt negyven évben mindig hektikus volt, legyen bármilyen gazdasági rendszer. A jó éveket kevésbé jók követik, a pénzügyi-gazdasági válság ugyanúgy megtalál bennünket, mint bármelyik más iparágat. Az építőipar az elmúlt négy-öt évben évről évre kimagasló eredményt produkált, azt hiszem, egy kicsit törvényszerű a visszaesés. Az uniós ciklus befejező pénzügyi évében vagyunk, az új pályázati lehetőségek még váratnak magukra. A pandémia sem javított az iparágon, a lakásfelújítások lelassultak, ezek a tényezők mind-mind a visszaesést vetítik előre. Miután új uniós ciklus indul, Pakson elkezdődnek a kivitelezési munkák, az építőipar újból növekedési pályára áll.