Vírustesztelés, mint sajátos örömforrás

– Egy kicsit már unatkoztam otthon. A hírekből és az orvosként dolgozó tesómtól pedig tudtam, hogy az egészségügy nagyon nehéz helyzetben van a járvány miatt. Szerettem volna segíteni, főleg, hogy én is ilyen pályára készülök – indokolta a tolnai Steinbach Luca, hogy önkéntesnek jelentkezett a COVID-teszteléseken történő munkára.

Luca elsőéves hallgató a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán. Az egyetemen lehetett jelentkezni önkéntesnek, diáktársaitól előzetesen sok jót hallott a munkáról. (Ráadásul az önkéntesek teljes ellátást, ha igénylik, szállást és még pénzt is kapnak a munkájukért.)

– Sokan „feláldozták” a vizsgaidőszakukat is, hogy önkéntesnek álljanak. Én óvatosabb voltam, de miután a vizsgáim zömét letettem, én is jelentkeztem – magyarázta.

A tesztelés kapcsán több munkafolyamatba is bevonták. Az első nap a szekszárdi mentőállomáson a telefonos kiértesítésben vett részt: a tesztelésre kiírt COVID-gyanús betegekkel kellett időpontot egyeztetnie.

A mindig mosolygós lány elmondta: más önkéntesek – egyetemisták és a szekszárdi Babits kulturális központból érkezettek is – részt vettek a munkában. Luca nagyon szeret beszélgetni az emberekkel, úgy érezte, ez a munka (is) pont neki való volt. A mentőállomás dolgozói pedig rendkívül kedvesek, segítőkészek, úgyhogy első önkéntes munkanapja után nagyon fel volt dobva.

Ennél is jobban tetszett neki, amikor a tesztelésben vett részt. Előzőleg részletesen elmagyarázták neki is, hogy miként kell végezni a mintavételt. (Őt is tesztelték.) A munka Szekszárdon, a Sárvíz utcai telephelyen zajlott, védőöltözetben. Ami a teljes testet takaró védőruhából („szkafander”), FFP2-es maszkból, védőszemüvegből vagy arcpajzsból és két-három rétegnyi védőkesztyűből áll. Mindez gyakorlatilag tökéletes védelmet nyújt, de a kétszer négy órás műszak közben csak ebédidőben lehet levenni, aztán új garnitúrába kell öltözni.

Ezt a munkát is nagyon élvezte. Egyrészt, mert itt is nagyon jó munkatársak közé került, másrészt, mert fontosnak érezte magát, aki valami olyan jó és komoly dolgot csinál, amit csak kevesen végezhetnek. Igyekezett nyugtatni a betegeket, és nagyon finoman, a legkisebb kellemetlenséget okozva végezni a mintavételt. Tudván, hogy a legtöbben félnek attól, ha az orrukba, vagy a garatjukba „nyúlkálnak” a mintavevő pálcával. Úgy tapasztalta, hogy a gyerekek általában nagyon jól viselték a beavatkozást, egy-két felnőtt viszont kevésbé.

Luca nagyon örül annak, hogy kipróbálta az önkénteskedést. Közelről láthatta, hogy az egészségügy ezen területén is milyen áldozatos munka folyik, és milyen remek emberek dolgoznak. Látta természetesen a nehézségeket is, de a pozitív tapasztalatok megerősítették benne, hogy jó pályát választott.

Most – remélhetőleg – utolsó félévi vizsgájára készül, és ha az sikeres lesz, a szorgalmi időszak kezdetéig folytatja az önkénteskedést. Amit csak ajánlani tud a diáktársainak is.

Szomorú pillanatok is akadnak

A mintavétel során előbb a gyorstesztet végzik el, ha az nem mutatja ki a vírust, akkor jön a megbízhatóbb, de csak hosszabb idő után eredményt adó PCR-teszt.

Luca első tesztelős napján közel száz embert vizsgáltak, közülük kb. minden tizediknek volt pozitív a gyorstesztje. A többieknél szükség volt a második mintavételre is.

A tolnai lány később kipróbálta a „házhoz menő” tesztelést is. Mentőautóval utaztak a megadott címekre. Az aznapi műszakba tizenöt helyszín fért, közte egy szociális intézmény, ahol többeket kellett tesztelni. Ez a munka fárasztóbb, mint a fix helyen történő tesztelés, mivel a mintavételhez szükséges dolgokat mindig ki-be kell pakolni. A betegek között is több a nehéz körülmények között élő, idős, magányos ember. Ez pedig könnyen el tud szomorítani egy érzékeny, csupaszív lányt. De ez a munka is tetszett neki.