Gyönyörűen hímzett, mikor a férje zenélt

Évtizedek óta készíti a sárközi és a Gyönk-környéki sváb hímzéseket dr. Németh Pálné. De nemcsak kiváló kézművesként ismert, hanem generációk tanítójaként is. Volt saját hímző szakköre, s mint a Babits Mihály Művelődési Ház alkalmazottja és a Népművelési Intézet megbízottja, felügyelte a megyében működő hasonló csoportok munkáját. Közel negyedszázadon át látta el ezt a feladatot, 1963–1987-ig. Hozzá tartozott a díszítőművészet. Szintén neves kollégái pedig a következő területeken tevékenykedtek: Bogár István – népdal, Szabadi Mihály – néptánc, Mözsi-Szabó István – népiszőttes-készítés, Kiss István – fotó, film.

Az idős asszony májusban lép életének kilencvenedik esztendejébe. Sokat tett a Tolna megyei tájegységek – a Sárköz, a Kapos mente, a Völgység, a paksi térség és Bogyiszló – hímzéskultúrájának megismertetéséért, továbbadásáért. Kiadványokat is szerkesztett, történeti áttekintéssel, hímzésmintákkal. Szakkörének tagjai minden évben nyertek az országos pályázatokon. Kiállítást körülbelül ötvenet rendezett belföldön és néhányat külföldön: Lipcse (Németország), Tambov (Oroszország), Bezons (Franciaország), Ede (Hollandia), Tampere (Finnország).

– Sok helyen az volt a reakció – meséli –, hogy egy ilyen kis megyéből, ennyi gyönyörűséget bemutatni, kész csoda. A titok abban állt, hogy voltak képzett szakkörvezetőink. A megye több mint harminc művelődési házából, 35 személy végezte el a hároméves tanfolyamot, s így működési engedéllyel rendelkező kollégákká váltak, akik profi módon adták tovább az ismereteket, másokat is lelkesítve. Egyszer lejöttek a minisztériumból, hogy szétnéznének a falvakban, működnek-e rendesen a hímző szakkörök. Elmentünk néhány helyre, már esteledett, de a művelődési házakban mindenütt égett a villany, hímeztek az asszonyok.

A folytatás már nem volt ilyen diadalmas. Németh Pálné szerint a rendszerváltás után gazdátlanná vált, szét­esett ez a hálózat. A népművészet jelene és jövője, a kütyükkel bűvészkedő fiatalok korában meglehetősen kétséges.

– Tudom, hogy utánam is lesz élet – mondja –, csak kérdés, hogy milyen. Ha veszni hagyjuk az értékeinket, akkor silány. Engem mindig örömmel töltött el a népművészettel kapcsolatos szervezőmunka, a hímzés meg pláne. A férjem volt az evangélikus templom kántora. Itthon is gyakran játszott egy harmóniumon, s olyankor én mindig szebben hímeztem.

Többször nyert országos pályázaton

A népi hímzés a lakástextileken és a viseleteken jelenik meg. Egyedi, csak az adott táj­egységre jellemző sajátosság. Óvni és továbbadni érdemes. Ahogy dr. Németh Pálné tette, évtizedeken át. Szekszárdon született 1932-ben. Szakmai pályafutását a Tolna Megyei Népművészeti Tanácsadó munkatársaként kezdte 1963-ban, majd a Babits Mihály Művelődési Házban folytatta, 1987-es nyugdíjazásáig. Tanított, kiállításokat szervezett, zsűrizett, szakkönyveket szerkesztett, előadásokat tartott. Országos pályázatokon nyert ő is, és szakkörének több tagja. Munkásságáért számos elismerésben részesült, 1991-ben megkapta a Népművészet Mestere címet. Férje jogász volt, emellett a szekszárdi evangélikus templom kántora. Három éve hunyt el. Született három fiuk és három unokájuk.