Hálát ad Istennek, amiért itt maradt

– Miként emlékszik vissza a két évtizeddel ezelőtti elhívásra?

– A diploma megszerzése után Harmati Béla püspök Pécsre helyezett, ahol 1996-tól előbb segédlelkész, majd megválasztott gyülekezeti lelkipásztor voltam – mondja Sefcsik Zoltán. – Öt éve szolgáltam első állomáshelyemen, amikor dr. Muth Lajos, a szekszárdi gyülekezet akkori felügyelője megkeresett és elhívott.

– Azonnal igent mondott?

– Nem, de szerencsére ő az első elutasítás után is kitartott mellettem. Így aztán előbb csak vendég igehirdetésre utaztam Szekszárdra, majd a presbitertestvérekkel folytatott beszélgetések után döntöttem el, hogy elfogadom a meghívást.

– Milyen volt az evangélikus hit­élet akkor a megyeszékhelyen?

– Már lelkész hallgatóként is azt reméltem, hogy egyszer majd olyan élő közösségbe kerülhetek, ahol együtt építjük Isten országát. Nos, a szekszárdi már akkor is egy aktivizálható gyülekezet volt, én pedig úgy építgettem tovább, hogy akit az Úristen szava megérintett, és szeretne az igében elmélyülni, az találjon a korosztályának megfelelő közösséget. Így alakítottuk ki a hittanos és bibliakörös csoportokat, vagy éppen az Emmaus és a baba-mama kört is. Közben magam is sokat tanultam. Például arról, hogy amikor egy ötlet nem jön be, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ötlet nem jó, csak még nem volt itt az ideje...

– A hitéletre is kihatással volt a koronavírus-járvány. Ön miként élte meg?

– A pandémia nagyon különleges helyzetet teremtett. A korlátozások miatt a hívők nem látogathatták az istentiszteleteket, így sokáig üres padsorok előtt egy kamerának hirdettem igét. Rá kellett ébrednem, hogy amit korábban természetesnek gondoltam, mekkora kincs is valójában: emberek járnak a templomba, van hallgatóság, van visszajelzés. Nyomorult dolog egy lelkésznek a gyülekezete nélkül. Az online alkalmakat aztán egyre többen követték a gyülekezet videómegosztó csatornáján. Néha többen is, mint amennyien egy-egy istentiszteletre összegyűltünk.

– Van kedvenc szakasza a Szentírásból?

– Több is, de Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből egy sort különösen fontosnak gondolok: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére”. Sajnos az Isten országa, Jézus ügye a mai Európában nem trendi. A nyugati kultúra hangadói már-már a haladás ellenségének tartják, s ezek az impulzusok bizony megdolgozzák az embert.

– A két évtized alatt előfordult, hogy komolyan eljátszott a gondolattal: máshol folytatja a szolgálatot?

– Mintegy négy évvel ezelőtt hívtak egy távoli nagyvárosba, és bár korábban is voltak megkeresések, ez volt az első alkalom, hogy nem mondtam azonnal nemet. Az az illúzió kísértett, hogy belső változásra szomjazom és egy más földrajzi helyen jobb lesz, pedig csak pihenésre volt szükségem. Az úgynevezett Sabbatical year (Szombatév) keretében két hónapot töltöttem egy angliai bencés közösségben, ahol elmélyülhettem a teológiában és a nyelvet is gyakorolhattam. Azóta is hálát adok Istennek, hogy nem mondtam igent a hívásra, és a családommal Szekszárdon maradtam, felügyelőnk, a presbiterek, a munkaközösségek és a gyülekezet nyitott szívű, otthont adó közösségében.

Gyülekezete lelki és formai újítója

Sefcsik Zoltán Szolnokon született, Zalaegerszegen nevelkedett, Szegeden, majd a fővárosban járt egyetemre, és Pécsen kezdte lelkészi szolgálatát. 2001. szeptember 8-tól Szekszárd és Környéke Társult Evangélikus Egyházközségének parókus lelkésze. Gyülekezete lelki és formai megújítója, az evangélikus és ökumenikus hitélet fáradhatatlan pásztora. A 2009-ben Közjóért kitüntető címet kapott lelkész felesége, Dugár Éva egyetemi végzettségű hitoktató, a kórház lelkigondozója, az ovis és kisiskolás hittan, az asszonykör megszervezője. Három gyermekük van: Réka (24), Eszter (21) és Máté (18).

A 20 éve szolgáló Sefcsik Zoltánt dr. Muth Lajos korábbi és Németh Judit jelenlegi felügyelő mellett dr. Tam Beatrix, a zombai gyülekezet nevében pedig Újvári Gyuláné köszöntötte a szeptember 12-i istentiszteleten.

Borítóképünkön: Sefcsik Zoltán egy korábbi zenés áhítaton, jobbról Bognár Cecil.