Múltidéző, kincset érő dokumentumok érkeztek a faluba

Megsínylette Mórágy is a svábok kitelepítését. Szorgalmas emberek sokasága kényszerült elhagyni a települést. Szorgalmasságuk a hagyományápolásra és a helytörténet-kutatásra is kiterjedt. Ebből adódóan most érkeznek a faluba külföldről olyan dokumentumok, amelyek tulajdonképpen kincset érnek. Elhelyezésükre Glöckner Henrik polgármester egy emlékszobát alakíttatott ki a polgármesteri hivatal épületében. A két adományozó is Glöckner, ráadásul mindkettő Péter. Egyik Németországba, másik Kanadába került, de se egymással, se a faluvezetővel nem állnak rokonságban.

– Annak idején 23 Glöckner családot telepítettek ki – mondja a polgármester, csoda, hogy nekünk sikerült itt maradni. – A most megkapott családkönyvekből kiderül, hogy valamikor nyolc generációval ezelőtt voltak közös őseink.

A németországi Glöckner Péter 92 éves. Mintegy 25 kötetbe – lefűzős dossziéba – rendezett anyagot juttatott el Mórágyra. Ebben vannak születési, házassági és halotti anyakönyvek, konfirmáltak listája, református egyházi iratok, esperesi körlevelek 1889-től, lakosok nyilvántartása utcák és házszámok szerint, valamint családkönyvek, melyek alapján az 1500-as évek végétől megrajzolhatók a családfák. Kiolvasható mindebből, hogy voltak olyan családok, amelyek négyszáz évvel ezelőtt Svájcból menekültek német földre a vallásüldözés elől, száz évvel később jöttek Magyarországra, ahonnan 1946-ban telepítették ki őket. A többség Aalen és Hersfeld környékére került.

A háború előtt Mórágyot svábok lakták. A magyarok száma elenyésző volt, és élt a faluban két zsidó család: az orvosé és a kőbánya-tulajdonosé. Ők Auschwitzban végezték. Más megrázó történeteket is felidéznek a régi dokumentumok. Fennmaradt egy kislány fogalmazása, akinek egyik szülője kinn volt a Gulagon, s a másikkal készült a kitelepítésre, kis táskájába csomagolva az elemózsiát. Az adományozó, az iratokon kívül, saját készítésű fajátékokat is küldött az emlékszoba díszítésére.

A helyi hagyományőrzők közül Lieszkovszky Tiborné foglalkozik elsősorban az anyag gondozásával. A családkönyvek helyben tanulmányozhatók, de el nem vihetők. Már többen éltek a lehetőséggel, felmenőik után kutatva.

A másik, a kanadai Glöckner Péter – egykori egyetemi professzor – már nem él. Hagyatéka szintén lefűzős dossziékban került a faluba, szám szerint 14 kötet. Ezek visszaemlékezések, illetve helytörténeti kutatások eredményeinek publikációi: templomtörténet, a mórágyi kerámia története stb. Egyelőre szintén csak helyben forgatható, olvasható ez az anyag is.