Nívós vásárokba jár a kézműves kismester

A tavalyi, a 2020-as volt a legrosszabb év a kismesterek számára az áruforgalmat illetően. Tárgyalkotásra bőven volt idejük, csak az értékesítésre alig akadt lehetőség, a pandémia miatti korlátozások, a kirakodóvásárok elmaradása miatt. Az idei, a 2021-es esztendő mérlege már jobb, de még korántsem volt olyan a helyzet, mint a járvány előtti, szabad világban.
 
A megye egyetlen kékfestő műhelyét Horváth Tibor és családja működteti Tolnán. Felesége, fia és menye is teljes erőbedobással részt vesz a népművészeti termék-előállításban és -értékesítésben. A hagyományos szövetkínálat mellett kékfestős ruhaneműt és lakástextilt is kínálnak. A népi motívumokat korszerű termékekre is átmentik. Kékfestős farmerük, sőt cipőjük is van.

Sajnálatos tény, hogy az idén is voltak bevételkieséseik, de szerencsére nem zárnak olyan nyereségmentes szezont, mint egy évvel korábban. Esetenként egy időben két vásárban is meg tudnak jelenni, egy kisebben és egy nagyobban. Ha nagy mennyiségű áruval vannak egy helyen, akkor máshova már csak kis árukészlettel tudnak menni egy rövid időre, például egy hétvégére. 

Nyolc éve járnak a bécsi adventi vásárba. Tavaly ez a program elmaradt, az idén pedig a következőképpen alakult: november 20-án kipakoltak, árusítottak két napig, aztán hazajöttek, mert Ausztriában húsznapos zárlatot rendeltek el. December 12-én térhettek vissza a standjukra, s ha minden jól alakul, december 23-ig maradnak.

A kézműveseknek tulajdonképpen néhány kirakodóvásáron kell szert tenniük az egész éves bevételükre. A közbenső időt termékkészítéssel – kosárfonással, korongozással, faragással, gyöngyfűzéssel, szövéssel, hímzéssel – töltik. A simontornyai Könyvné Szabó Éva bőrmunkákkal foglalkozik, övekkel, válltáskákkal, tarsolyokkal. Gyakran jár a Balaton-felvidékre, Káptalantótiba, a Liliomkert kézműves vásárba. Budapestre, a Mesterségek Ünnepére több mint tíz éven át vitte portékáit. A helyi pálya is kínál lehetőséget, a simontornyai várnapok rendszeres résztvevője.
 
A hozzá hasonló, zsűriztetett munkákat kínáló népművészek, népi iparművészek nehezen tűrik a bóvlit. Nem szeretnek olyan vásárokba járni, ahol műanyagvízipisztoly-árusok kínálják a cuccaikat a szomszéd standon. A minőségi megjelenéshez minőségi szervezés is kell. Ahol az önkormányzat vagy a helyi kultúrház a szervező, ott általában megbecsülik, sokszor helypénz megfizetésére sem kötelezik a kismestereket, ám ahol nyereségorientált vállalkozás végzi a toborzást, ott súlyosak a helypénzek és zavaróan tiritarka az összkép. A megbecsültséget igyekeznek megszolgálni a népi tárgyalkotók, esetenként helyszíni demonstrációkkal, mesterségbemutatókkal is.