Egy élet sem elég a borzalom felejtésére

Megemlékezést tartottak kedden a felvidéki kitelepítés 75. évfordulója alkalmából Dombóváron. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, a térség újraválasztott képviselője beszédében kiemelte, hogy a magyaroknak a béke nem jelentett mást, mint erőszakot, megaláztatást, jogfosztást, kényszermunkát, emberek százezreinek elhurcolását, áttelepítését. 

Számunkra az a legfontosabb, hogy a történelemből tanulva, úgy alakítsuk a jelenünket és jövőnket, hogy még egyszer ne történhessenek meg hasonló események. Ez a mi felelősségünk. Hozzátette: az április 3-i választáson a határon túli magyarság hitet tett Magyarország, a magyar kormány és a folytatás mellett. A 12 éve tartó nemzetegyesítés jól halad előre, a magyar nemzet itthon és a határon túl is úgy szavazott, hogy ezt a munkát folytatni kell. 

Forró Krisztián, a felvidéki Szövetség elnöke elmondta, hogy fájó emlék számukra április 12., azonban a kitelepítések borzalma összeköt minket, a völgységi németeket és a felvidéki magyarokat. Talpra álltak, megőrizték a magyar kultúrát, hagyományokat és anyanyelvüket. „A Felvidéken magyarul beszélünk, álmodunk és imádkozunk.” A Szent László Parkban a 2019-ben felvidéki leszármazottak által elhelyezett kopjafánál helyezték el koszorúikat a települések polgármesterei, szervezetei és a felsőszeliből érkezett delegáció képviselői. 

Széles összefogással valósulhatott meg az igazán megható rendezvény, melynek színvonalát a meghívott felszólalók mellett a közreműködők emelték. Farkas Béla, Szajk polgármestere tárogatón játszott, a Kapos­szekcsői Fúvósegyesület, Sátor Edéné, a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete Gyöngykoszorú Csoportjának tagja, valamint Goják János, Gojákné Sziveri Helga, Spanbergerné Laczkó Ivetta Mágocs képviseletében vállalták a fellépést. Végezetül Csullag Gábor diakónus tolmácsolta Felföldi László püspök úr gondolatait. 

Kaposszekcső testvértelepüléséről, Felsőszeliből is érkeztek vendégek az eseményre. A delegáció képviseletében László Ildikó, a Széchenyi István Alapiskola és Óvoda igazgatója a közönséggel megosztotta édesanyja visszaemlékezéseit a deportálásról. Igazán szívszorító volt mindenki számára. Mindez már a Veszprémi Petőfi Színház előadása előtt történt a Dombóvári Művelődési Házban. A színházteremben „Ha az a bűnöm, hogy magyar vagyok, hát vigyenek” címmel előadást tekinthették meg Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész rendezésében. Végezetül a Felvidéki magyarok a Völgységben című kiállítást nyitották meg a kultúrház előterében. A tárlat 2012-ben került összeállításra, kurátora Csibi Krisztina néprajzos-muzeológus, a Magyarság Házának igazgatója. 

Kaposszekcsőn, Mágocson is látható 

1947–48-ban Baranya megye 116 településére 2728 család 10 736 fővel, Somogy megye 46 településére 1027 család 3678 fővel, Tolna megye 57 településére 2051 család 8049 fővel érkezett főként Felsőszeli, Hidaskürt, Kislég, Nagyabony, Deáki, Diószeg, Magyarsók, Nádszeg, Negyed, Érsekújvár, Izsa, Keszegfalva, Nagyfödémes, Nemeskajal, Pered településekről az 1946-ban megkötött lakosságcsere egyezmény miatt. 1947 és 1949 között nyolcvankilencezer magyar nemzetiségűt kényszerítettek otthonaik elhagyására. Magyarország a háború veszteseként nem sokat tehetett az embertelen kitelepítések ellen. 

Az évforduló alkalmából nyílt kiállítás anyaga május 5-ig a Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben tekinthető meg, majd azt követően Kaposszekcsőn és Mágocson lesz tátható.