Egyesek önkényesen nyitják ki a zsilipet

‒ Árvíz esetén van nagyüzem a vízügynél. Most aszályos időket élünk. Ilyenkor is van dolguk?

‒ Persze, folyamatosan – mondja Beke Zsolt, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Tolna Megyei Szakaszmérnökségének vezetője. ‒ Alapesetben a Sió, a Kapos továbbá kisebb vízfolyások, illetve a Duna és a Sió melletti árvízvédelmi töltések fenntartása és üzemeltetése a feladatunk.

‒ Ez a gátaknál a fűnyírást, a zsilipeknél az olajozgatást jelenti?

‒ A zsilipeket nem olajozzuk, hanem átzsírozzuk és lefestjük. Iszapolás is szükséges, hogy a zsilip zárása megfelelő legyen. A beakadó szemetet, uszadékfát el kell távolítania a gátőrnek. Fűkaszálást évi egyszeri vagy kétszeri alkalommal végzünk, a fenntartási terv alapján.

‒ Szennyezettebbek a vizek, mint régebben, mondjuk pályakezdő korában voltak?

‒ A megyei szakaszmérnökséget 17 éve vezetem. Sokat változott a helyzet, az biztos. Eróziós bemosódások, PET-palackos szennyeződések már akkor is voltak. Mostanában, ahol a kukoricások teret hódítanak a humusztalaj lemosódása egyre gyakoribb. Főleg, ha intenzív, nagy mennyiségű csapadékot kap az adott terület. A műanyag szemét is több, ebben sajnos a horgászok egy része is ludas.

‒ Az erdőjáró turistáknak be kell tartaniuk bizonyos szabályokat. Vannak vízparti szabályok is?

‒ Konkrét szabályozás nincs, viszont találkozunk meg nem engedhető önkényeskedéssel. A Kaposon például úgynevezett önműködő, csapóajtós zsilipek vannak. Ha magas a külső vízszint, akkor a víz, súlyánál fogva benyomja az ajtót, s feltölti a Kapost, ha viszont a folyó vízszintje magas, zárva tartja az ajtót, s nem enged be utánpótlást. Sajnos néhány mezőgazdasági vállalkozó és horgász feljogosítva érzi magát arra, hogy egy faággal kitámassza a zsilipajtót, aztán, ha az úgy marad, akár áradás, elöntés is lehet a következménye.

‒ Most ilyesmi nem fenyeget bennünket; kevés a víz. Hol a legrosszabb a helyzet?

‒ Működési területünkön, az élő vizeknél egyelőre nincs nagy vész, csak a holtágaknál. A tolnaiba sikerült 50-60 centi vizet juttatni a Sióból, a Kutyatanyai-zsilipen át, a faddi pedig Paks felől kap rendszeres utánpótlást. Bogyiszlón azonban kritikus a helyzet. Látványos és problémás a vízszintcsökkenés, a vízfelület-csökkenés a holtágon. Oda sajnos csak akkor juttatható be plusz víz, ha a Dunán jelentős árhullám érkezik. De ilyen se tavaly, se az idén nem volt.

‒ Mi a megoldás?

‒ A holtágak az önkormányzatok kezelésében vannak. A vízügyi igazgatóság csak szakmai segítséget biztosít a vízszinttartáshoz. Rengeteg tárgyalás után most megszületett egy megvalósíthatósági tanulmány, mely a holtágak vízpótlási lehetőségeivel foglalkozik. Ennek részét képezi annak az ötletnek a kidolgozása is, melynek lényege, hogy ne csak gravitációs úton, hanem szivattyúzással is juthasson víz a Dunából a holtágakba. Napkollektoros, elektromos szivattyúk kerülnének a tolnai, a faddi és a bogyiszlói holtághoz. Nem kis pénz ez, de ha a megye országgyűlési képviselői is mellé állnak, van esély az anyagiak előteremtésére. A terv része a mederrendezés, az iszapkotrás is, ami még húzósabb projekt lenne.

A legnagyobb zsilip a Sió-árvízkapu

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Tolna Megyei Szakaszmérnökségét 17 éve vezeti Beke Zsolt. Az igazgatóság működési területe nagy, hozzá tartozik Tolnán kívül Fejér, Veszprém megye és Somogy egy része, továbbá a Balaton és a Velencei-tó egésze. A dolgozók ellátják a jelentősebb vízfolyásokkal kapcsolatos teendőket – mint amilyen Tolnában a Sió és Kapos –, továbbá a kisebbek közül is foglalkoznak azokkal, amelyeknek fontos szerepük van a csapadék-levezetésben, az ár- és belvízmentesítésben. Kezelik, karbantartják a gátakat, zsilipeket és más vízügyi létesítményeket. Az árvizes védtöltések Tolna megyében 210 kilométer hosszban húzódnak (Duna, Sió, Nádor-csatorna), úgynevezett fő vízfolyás mintegy négyszáz kilométernyi van, és körülbelül ugyanennyi társulatoktól átvett vízfolyás. Legnagyobb vízügyi létesítmény a Sió-árvízkapu, továbbá két szivattyútelepet működtetnek: Bátán és Lankócon.