Oly’ korban is élt, mikor kitűnni nem volt tanácsos

Egy újabb festmény kerül a városháza dísztermének falára. Baky Péter készíti a díszpolgárok portréit, tavaly Petrits József kapta meg ezt a kitüntető címet; mostanra lett kész az alkotás.

Petrits József rossz történelmi korban nőtt fel. Még tartott a II. világháború, amikor, 1944-ben megszületett, és a sötét ötvenes években volt gyerek. Apja folytatta a felmenőitől átvett mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterséget, de a maszekok hányattatott sorsa miatt nem akarta, hogy a fia továbbvigye az ipart. Így aztán, amikor 1962-ben elvégezte Budapesten az élelmiszeripari technikumot, és szerzett némi gyakorlatot a Zuglói Édesipari Vállalatnál illetve a Zamat Kávészernél, hazatérve a Szekszárdi Sütőipari Vállalatnál helyezkedett el.

‒ Pestre 1958-ban kerültem - emlékszik vissza -, amikor még érződött 1956 szele. Mi, dákok, ha öten-hatan összegyűltünk valahol, hamarosan megjelentek a lovas rendőrök és a fekete autók, mert az már tiltott csoportosulásnak számított. Apám is figyelmeztetett: Ne akarj kitűnni, ne szerepelj, mert nem tudhatjuk, hogy mi következik abból, ha valakire felfigyelnek…

Később a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE sportvezetőjeként tevékenykedett, de szabadidejében, illetve hétvégéken besegített a mézeskalácsos kisüzemben. Csak a rendszerváltást követően érezte úgy, hogy a kézműiparosok számára kedvezőbb politikai-gazdasági környezet alakult ki. Ezért határozta el, hogy folytatja a családi hagyományt. Hamarosan két fia is bekapcsolódott. Köztük már megoszlanak a feladatok: Szilveszter a mézeskalácsos, Péter a gyertyaöntő. Ők a hatodik generáció képviselői.

‒ Lassan, de biztosan haladtunk - mondja a családfő. ‒ A Munkácsy utcai kisboltunkat 1999-ben nyitottuk, és mellette, 2003-ban kialakítottuk a régi eszközöket, fényképeket, okmányokat bemutató Mézeskalács Múzeumot. A munkában a feleségem és a két menyem is teljes erőbedobással részt vesz. Így ez a díszpolgári cím a család közös érdemének tekinthető.

Folytatta

Petrits József 1944-ben született Szekszárdon. Az édes élet zajai és zamatai között cseperedett fel, mivel apja mézeskalácsos, cukorkakészítő és gyertyaöntő kisiparos volt. Ő csak besegített neki. Bár élelmiszeripari technikumot végzett, hosszú ideig sportvezetőként dolgozott. Csak a rendszerváltás után vette át és folytatta az ipart, családtagjai aktív közreműködésével. Létrehozta az ország első Mézeskalács Múzeumát, melyet ma a megyeszékhely kedvelt turistacélpontja. Már több mint százezren tekintettek meg. Munkásságáért Közjóért-díjat (2001) és díszpolgári címet (2021) kapott.