A világjárvány hatására érezte azt, hogy hazahúzza a szíve

A település polgármestere, Schellné Simcsik Orsolya hívta fel figyelmünket arra, hogy településükön augusztus elsején új háziorvost köszönthettek dr. László Eszter aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos személyében. Hatalmas szeretettel fogadták a helyiek a doktornőt. 

– Nagy örömünkre szolgál, hogy egy ilyen különösen jól képzett, kakasdi származású háziorvost köszönthetünk köreinkben – tájékoztatta lapunkat a település polgármestere –, ezt mi sem mutatja jobban, minthogy a doktornő visszatéréséről született poszt több lájkot hozott a Facebook-oldalunkon, mint a településről szóló imázsfilmünk. 

A háziorvos lapunknak elmondta, számára az orvoslás nem egy gyermekkori álom beteljesülése. A szekszárdi egészségügyi szakközépiskolában folytatta tanulmányait általános ápolóként, és bár a hetvenes évek végén nem volt még modern gondolkodás, a segítő szakmák még nem voltak annyira elterjedtek, már tudta, hogy emberekkel szeretne a későbbiekben foglalkozni, segíteni szeretné őket valamilyen formában. 

A szakközépiskola erősítette meg abban, hogy ezen a pályán kell továbbhaladnia. – Elsős szakközépiskolás voltam, amikor az egyik gyakorlati vezető beválasztott az elsősegélynyújtó csoportba. A csoporttal országos versenyre is eljutottunk, ahol dobogós helyezést értünk el – emlékezett vissza a doktornő, majd hozzátette: itt keltette fel a figyelmem a későbbi szakmámhoz kapcsolódóan az életveszélyes állapotok felismerése és kezelése, ami nagyon érdekes volt számomra a gyors helyzetmegoldás és rapid gondolkodás mellett.

A doktornő elmondta, a tanulással szerencsére soha nem állt hadilábon, első körben védőnő szeretett volna lenni, ám a középiskola utolsó évére úgy döntött, mégis megpróbálja az orvosi egyetemet. – Az orvosit elvégeztem, de nem igazán tudtam, hogy az általános végzettséggel merre haladjak tovább. Az alapellátások érdekeltek leginkább, mivel szerteágazó feladatokat kellett ellátni, én pedig szerettem keresni már akkor is a miértekre a választ. Végül úgy döntöttem, hogy emiatt a belgyógyászatra kellene mennem. Úgy gondoltam, ha a későbbiekben esetleg mégsem tetszett volna az orvoslás, még maradhattam volna az eredeti tervemnél. 

Dombóváron kezdett dolgozni, mivel a dombóvári kórházban töltötte gyakorlatát, velük kötött szerződést az egyetemi évei alatt. – A kilencvenes évek elején nyílt az intenzív osztály hét ággyal a dombóvári kórházban, nem sokkal azelőtt, hogy elkezdtünk a volt csoporttársammal együtt ott dolgozni. A kórház­igazgató fej vagy írás alapon döntötte el, melyikünk menjen kettőnk közül az intenzív osztályra dolgozni, és bizony én nyertem meg.

Dr. Kerekes László volt az osztályvezető, aki most az igazgatója is a kórháznak, ő Pécsről jött hozzánk. A csapatunk hat fiatal, agilis, szakmailag elkötelezett orvosból állt, így nem csoda, hogy nagyon megtetszett az intenzív osztály. Itt szereztem meg az első szakvizsgámat is. Mivel nem volt még külön szívsebészeti klinika, a városi kórházakban láttak el minden beteget.

Az egyik percben kaptunk valakit, aki felakasztotta magát, a másikban egy infarktusost, a következőben valakit, aki pitvarfibrillált, és ki kellett ütni, jött egy műtétes, egy mérgezett, egy stroke-os, szóval egyrészt nagyon sokrétű volt az ellátások köre, másrészt nagyon sokat dolgoztunk, amit én igazán jól bírtam. 

Kórházi sorozatokba illő jelenetekbe keveredett dr. László Eszter az intenzív osztályon, majd Bonyhádra került, ahol aneszteziológusként folytatta munkáját. A gyermekei születése után lett tisztiorvos, ahogy ő fogalmazott, kicsit már be kellett húznia a féket. 

– Az ÁNTSZ-hez azért mentem át, mert a gyerekeim iskolások lettek, és kezdtem vakarni a fejem, mert már több császármetszés utáni újszülöttellátást láttak, mint kellett volna. Sajnos a kórházban csak ketten dolgoztunk aneszteziológusként, ezért sokszor négy óra után is maradnom kellett. Emiatt kénytelen voltam váltani.

A megyei tiszti főorvos javaslatára váltott, ahol megismerkedett a járványtannal, ez nemrég bizony jól is jött a háziorvosi munkája során. – Amikor Vas megyében dolgoztam, nagyon sokat kellett helyettesítenem, sokszor volt rá példa, hogy úgy éreztem, ez már nekem is sok, ezért az tűnt a legkézenfekvőbbnek, miután felajánlották a kakasdi körzetet, hogy hazaköltözünk. Így tértem vissza Kakasdra, ahol az első ügyeleti napomon találkoztam egy hölggyel, akit szívinfarktus gyanújával küldtünk tovább kivizsgálásra, majd az estémet a Fáy lakótelepen egy újraélesztéssel zártam. 

Az ÁNTSZ-nél is közel tíz évet dolgozott dr. László Eszter, és közben folyamatosan továbbképezte magát. 
Ezt követően a nem éppen szomszédos Vas megyébe került, ahol körzetes orvosként dolgozott négy településen is: Vaskeresztesen, Szentpéterfán, Horvátlövőn és Pornóapátiban. Mint elmondta, miután kirepültek a gyerekek, úgy döntöttek a férjével, hogy jó lenne egy kis változás. 

– Így aztán megnéztük a településeket, amelyek a felajánlott vasi körzethez tartoztak, nagyon megtetszett az egész közeg atmoszférája, és hatalmas szeretettel fogadtak az ott élők. Nagyon érdekes volt az egész sztori, mivel a települések közt ingázva át kellett menni Ausztriába is – mondta a doktornő.  A pandémia alatt kiválóan tudta alkalmazni a tisztiorvosi munkája során tanultakat. Az orvosi rendelők és a szolgálati lakása is kiváló állapotban volt, azonban a világjárvány hatására úgy érezte, mégis csak hazahúz a szíve.