A vevő talán nem ellenség, de nyűg és teher az eladónak

„Én úgy gondolom, hogy nem, a vevő nem ellenség, csak nyűg és teher! Naivan azt is gondolhatnánk, a kereskedő van a vevőért és nem fordítva, de ki-ki ítélje meg saját szemszögéből! Azt is megértem, hogy bolti sérelmeinkre nem kapunk gyógyírt, nincs rá kapacitás. Azzal is egyetértek, hogy az önkiszolgáló pénztár kezelése nem ördögtől való, de időskorú lévén még csak tanulni igyekszem.

Az egyik üzletben betegen, iszonyú közérzettel csak élelmet akartam venni, de muszáj volt segítséget kérnem. Az ott szemlélődő eladó hölgyet szabadkozva kértem meg, mondván: Kérem szépen, legyen szíves segíteni, nagyon nem érzem jól magam!

Segített, de láthatóan nem szívesen. Szemlesütve kikullogtam. Vesztemre egy hét különbséggel, még gyenge lábadozóként, ugyanez megismétlődött. Az engem ért megjegyzés beleégett a lelkembe: "Egy hete is ezt mondta!" Bocsánat, hogy mertem beteg lenni! Szégyenkezve, még gyengén, kitámolyogtam. Őszintén? Nem esett jól! Az eset véleményem szerint már a megengedhetetlen kategóriát súrolja.

Név és cím a szerkesztőségben