Úgy volt, hogy III. Károlyhoz kerül, aztán mégis itthon maradt

Az első hírek hallatán a következő sztori játszódott le lelki szemeim előtt. Valamikor az év elején azt mondta III. Károly a Buckingham-palotában a titkárának: hívja már fel Szekszárdon Nepp Dénest, és készíttessen vele lószerszámokat a koronázási ünnepségre! 

Aztán módosultak a hírek. Először úgy, hogy a nagy eseményen még nem lesznek használatban a lószerszámok, mert ajándékba viszi azokat a köztársasági elnök a királynak. Aztán itthon maradt a míves felszerelés, és a legutolsó verzió szerint – valószínűleg – hazai rendezvényeken használják majd a díszfogatokhoz. 

Először akkor beszéltem Nepp Dénessel, a népművészet mesterével, amikor – április közepén – még abban a tudatban volt, hogy a királynak dolgozik. – Szilvásváradról kerestek meg – vázolta a részleteket –, hogy kéne egy négyes szerszám.

Mondtam, hogy kettes fogathoz való van raktáron, négyes nincs, de ki tudom egészíteni. Két és fél hónapot adtak rá, úgyhogy be kellett vonnom a szintén szakmabeli, Budapesten élő lányomat és Petrits Pétert, akit gyertyaöntőként ismernek a szekszárdiak, de pályakezdő korában a szíjgyártó mesterséget is kitanulta nálam. Mindennel sok munka van – a kantárral, a hámmal, a gyeplővel és a sallangokkal (a lószerszám fonott bőrdíszeivel) is –, mert mindent kézzel kell csinálni. Itt nincs gépesítés. A veretek (a fémrészek, rézcsatok) is fontos elemei a parádés lószerszámnak.

Minden lovon, a szíjak találkozásánál, hat helyen látható a fémbe vésett koronás magyar címer. A költségekről annyit, hogy csupán a veretek hatszázezres tételt tettek ki. Szóval nekiláttunk, csináltuk, és ha valami nem sikerült tökéletesen, félredobtuk, újrakezdtük, mert „Királynak ilyet nem adunk!”.  A koronázás előtt egy-két héttel derült ki, hogy mégsem utaznak külföldre a Nepp-féle lószerszámok.

– Itthon is jó helyük lesz – vélekedik a kismester –, biztosan jeles alkalmakkor használják majd őket. Az angol királyi családban egyébként hagyománya van a fogathajtásnak. Fülöp herceg például 1984-ben itt versenyzett Szilvásváradon, amikor Bárdos György az én négyes lószerszámommal lett világbajnok. 

Nepp Dénes 1955-ben született Szekszárdon. Önálló iparosként 1979 óta dolgozik. Akkor tett szíjgyártó mestervizsgát. Nadrágszíjakat, táskákat, lószerszámokat is készít. Tanulók oktatásával hosszú időn át foglalkozott. Munkáit 1984 óta zsűrizteti. Kül- és belföldi kézműves kiállítások, kirakodóvásárok rendszeres résztvevője, esetenként helyszíni élőmunka-bemutatót tart.

Munkásságát elismerték több díjjal: Népi Iparművész (1993), az Év mestere (1998), Közjóért (2002), Magyar Kézműves Remek (2004), „A Tolna megyei művészetért” (2006), a Népművészet Mestere (2016).