Vármegyénkben is éltetik a bukovinai székely hagyományt

A Nagymányoki Székelykör Egyesület idén immár hét éve élteti a bukovinai székely hagyományt, a csobánolást, ami az idei évben kereken tíz éve került fel a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára. A bukovinai székelyek betlehemes játéka, a csobánokról, azaz a székely hegyi pásztorokról kapta a nevét.

– Szerencsére a csobánolást Tolnában több településen is éltetik, de az országban Baranya, Bács-Kiskun és Pest vármegyékben – azaz amerre a bukovinai székelyeket sodorta az élet – a Krisztus születését bemutató színjáték fennmaradt – tájékoztatta lapunkat Huckerné Csoboth Csilla, a Nagymányoki Székelykör Egyesület tagja. Szokás szerint tíz-tizenkét szereplővel mutatják be a színdarabot, az angyalok száma változó, de a négy pásztor, Mária, József, a király és a király szolgája állandó szereplők, ahogy a furulyás is. 

A nagymányoki egyesület tagja kiemelte, bár városukban elég kevesen élnek székelyek, mégis szerették volna tovább vinni tradícióikat, ezért is kezdték el 2016-ban a betlehemes játék bemutatását.

– A teveli, kisdorogi és izményi egyesületek is csobánolnak a vármegyében. A Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége idén már több helyre is beajánlott minket. Természetesen a nagymányoki és kismányoki bemutatóó már hagyomány, utóbbi helyszínen idén először december 10-én, vasárnap léptünk fel az adventi vásáron, a városban pedig most hétvégén, december 17-én fogunk. December 18-ára a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesülete kért fel minket, december 30-án pedig Máriagyűdre megyünk csobánolni.

Az utóbbi években külső helyszínen legtöbbször Dombóváron lépett fel az egyesület. Tavaly a kakasdi betlehemes találkozóra az ország számos pontjáról érkeztek székelyek. Huckerné Csoboth Csilla elmondta, Budapesten is évente szerveznek országos betlehemes találkozót, ennek az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör vezetője, Kóka Rozália a szervezője.

– Kóka Rozália azonfelül, hogy az érdi kör vezetője több könyvet írt már, és rengeteg dolgot tett a bukovinai székelyek hagyományainak fenntartásáért. 

Kóka Rozália a Népművészet Mestere 

„Gyermekkoromtól nagy figyelemmel és odaadással igyekeztem megismerni, megtanulni és másoknak is bemutatni népcsoportom, a bukovinai székelyek történetét, népművészetét, életét. Tíz éves koromtól táncoltam iskoláim néptánc csoportjaiban, de a szekszárdi Sárközi Együttesnek és később a Somogyi Népi Együttesnek is tagja voltam. Tizenkilenc éves koromban indultam el az első igazi néprajzi gyűjtőutamra. Meséket és népdalokat gyűjtöttem, s tanáraim segítségével pályázatot készítettem az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra. Második helyezést értem el, s jutalmul felhoztak Budapestre, a Néprajzi Múzeumba. Akkor megismerkedtem mindazokkal a kiváló szellemi nagyságokkal, akik későbbi életutamat meghatározták. A néprajzi gyűjtőmunkát azóta se hagytam abba. 

1971-ben alakítottam, és máig vezetem az Érdi Bukovinai Székely Népdalkört. 1973-ban a Szóljatok játszók, regölők című pályázaton a Csiki Véró élete című monodrámám forgatókönyvével, majd a bemutatásával országos első helyezett lettem. Ekkor indult előadóművészi pályám. Gyűjtéseimből előadóesteket, meseműsorokat szerkesztettem, amelyekkel az egész „magyar glóbuszt” bejártam. Hanglemezek, kazetták is készültek belőlük.
1989-ben jelent meg első könyvem, a bukovinai székely, gyímesi és moldvai népi szerelmes történeteket tartalmazó Egy asszon két vétkecskéje című kötet. 1991-ben a népdalkörömet hagyományőrző tevékenységéért Európa-díjjal jutalmazták. Négy éve ismét Érden élek, 92 éves édesapámat ápolom, megunhatatlanul rajongok Gábor, Csilla és Lívia unokáimért. Ha csak tehetem, írok, mesélek.” – írja weboldalán a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége.