Búcsúzunk egykori kollégánktól, D. Varga Mártától

Az ország északi feléből, Miskolcról érkezett a tolnai vármegyeszékhelyre, mégpedig a Kertészeti Egyetemen folytatott tanulmányait befejezve, miután házasságot kötött az egyetemen megismert párjával. Csak rövid ideig dolgozott a városi kertészetnél, ahol végzettségének megfelelő munkakörben ténykedett, majd merész elhatározásra jutva pályát módosított. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének berkein belül indított, kétéves szakmai képzésben vett részt, és a megyei napilap munkatársa lett. Ezt követően végig megmaradt szeretett és magas szinten művelt hivatásában.  

Bár főként gazdasági témákkal foglalkozott, de írásai mégis színesek, élettel teliek voltak. Riportjaiban emberi arcok, sorsok is kirajzolódtak olvasói számára, és sokszor finom humorral is fűszerezte anyagait. Az évek során kiterjedt kapcsolati rendszert épített ki, rengetegen ismerték és sok tisztelője akadt. Bátran és őszintén nyíltak meg neki vállalati- szövetkezeti- és gazdasági vezetők, illetve hivatalnokok, tisztségviselők, mert bíztak benne. 

Felkészültsége vitathatatlan volt. Nem véletlen hát, hogy az újság egyik olvasószerkesztője lett. Az ő ügyeleti napjain nagy felelősséggel és teljes összepontosítással azon dolgozott, hogy a lapzártára igényes, informatív, ugyanakkor olvasmányos lapszám készüljön el. Az adott napi anyagot a nyomdába is elkísérte, így késő estig tartottak számára a sokszor stresszes munkanapok. 

Alkalmazkodott a 90-es években végbemenő, gyors ütemű technikai és informatikai változásokhoz is, ahogyan a társadalmi- és gazdasági átalakulást követően megváltozott elvásárokhoz, amit nemcsak a lap tulajdonosa követelt, hanem legalább annyira az olvasói igények szültek. És ő ebben a hatalmas szellemi állóképességet és sokszor alázatot, belátást, önfeladást igénylő térben mozgott és küzdött három évtizeden át, egészen 2004-ben elérkezett nyugdíjazásáig. Mert ez volt az élete.  

De nemcsak ízig-vérig újságíró volt, hanem feleség és édesanya is, aki igyekezett hivatását és magánéletét egyensúlyban tartani, sikerrel. Örömét lelte családjában, és nyugdíjazása után is őrizte aktivitását. Társas kapcsolatai sem szűkültek be. A Szekszárdi Nőegylet aktív tagjaként pedig rendszeresen vett részt igényes közösségi programokon, eseményeken. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.